Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

Ennek a balladászerüségnek rendeli alá a rendező a szín­padkép megtervezését is. A játék puritán szinpadon folyik. Hogy a tragédia huszonhét színét zökkenőmentesen pergethesse le. csak jelzésekre szorítkozik. A hangulat komorságát kárpi­tokkal és világositással biztosítja. Németh Antal színpadán a fekete függönyökből viziőszerüen új és új fametszet bonta­kozik ki. Horváth János kéttucat kis remekmüve a régi skót és angol krónikák kezdetleges rajzaira emlékeztet, a diszlet egyszerre ódon és puritán. Az ötlet nem 1939-ben született meg Németh Antal fejében. Hagyatékában fellelhetők azok a jegyzetek, melyeket Oliver M. Sayler American Theater cimü könyvéről készített, ebben külön kiemeli azokat a fametszet­szerű színpadképeket, melyeket a Hamlet , a Romeo és Júlia , a Peer Gynt előadásánál használtak.^ 2 ^ Németh Antal csak helyreteszi az ötletet, hiszen a megoldás kétségkívül a Macbeth esetében a legindokoltabb. Jól ábrázolható ez a szín­padkép, az ötödik felvonás első jelenetének esetében, ahol a /25/ nézőtérről látható kép boltíves oszlopcsarnokot mutat. ' A térhatást egymás mögött leengedett fekete függönyökkel é­rik el, melyekre Horváth János oszlop-illusztrációt készit. A nyitott hátterű színpadképek esetén a horizont függönyére a jelenet helyszinóre utaló képet vetítenek, s a harmadik felvonás első szinében Macbeth cimerét, a harmadik felvonás harmadik szinében erdőrészietet, a negyedik felvonás harmadik jelenetében erdős tájat várfokkal, az ötödik felvonás harma­dik jelenetében hegyet erdővel és az ötödik felvonás ötödik jelenetében hegyes tájat. Az előadást homály veszi körül, a világítás alapszíne a szürke, a vörös és a tompa sárga. Ér­dekes szin-szimbolikával él a jelmezek terén, szt az elvet követi, amit az általa nagyra tartott Jessner III. Richard­rendezésében alkalmaz. A szereplők jó és rossz táborra osz­lanak, Macbeth és társai cinóbervörös vagy barna ruhában van­nak, Malcolmék szine pedig a fehér és a zöld. Kiválóan sike­rül a második boszorkányjelenet. A higanygőzben foszforeszkáló barlang előtt táncolnak a banyák, a zöldes fénnyel megvilágí­tott üst, a kékbe burkolt árnyak, Macbeth arcának szürkesége

Next

/
Oldalképek
Tartalom