Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

beletartozik a rendezői jog fogalmába. Két újítása azonban már a drámát sérti. Különösen vonatkozik ez a nagymonológ kiszakitására az eredeti helyéről. Németh Antal à létmonológfc prológusként mondatja el a színésszel. A Hamlet-kortina felgördülése után a kupolából zöld fény esik a szarkofágra. Baloldalról érkezik Hamlet, kezében lámpa, lemegy a kriptába, ráhajol a tetemre és elkezdi a "Lenni vagy nem lenni" kezdetű monológot. Utána teljes sötét, s kezdődik az előadás. A monológ kiemelése nem Németh Antal ötlete, 1935-ben nagy vita folyik a Nyugat hasábjain a monológ helyéről. ^ A vita egy angol cikk nyomán indul, melyet W.J. Lawrence jelentet meg a londoni Life and Letters hasábjain. Eszerint a monológ semmiképp nem lehet a harmadik felvonás első szinében. A cselekmény legizgalmasabb fordulatának küszöbén Hamlet nem merülhet ilyen töprengésbe, fel sem veti, hogy őt vállalt feladat köti a földhöz, s a túlvilágról úgy beszél, mintha még nem találkozott volna apja szellemével. Lawrence szerint a monológ eredeti helye az első felvonás második szinében van, ott, ahol most az "Ó, hogy nem olvad, nem higul s enyész..." kezdetű monológ található, nagyjából hasonló mondanivalóval. A létmonológot maga Shakespeare vetette el, s irta helyette az előbb emiitett részt. Tette mindezt azért, mert a létmonológ csodálatos lirai költemény, de nem Hamlet, hanem a költő helyzetét tükrözi. Hamlet sohasem érezhette például a "hivatalnak packázásait", ez Shakespeare panasza. Később a szinészek visszacsempészik a létmonológot, hiszen nagyszerű alakítási lehetőségeket hordoz. Lawrence elméletével Horváth Árpád száll szembe, pontról pontra cáfolja azt. Németh Antal viszont az angol álláspontját képviseli, szinpadra viszi az eszmefuttatást. Az eljárás indokolatlan, sok problémát okoz, melyet a rendező nem tud kiküszöbölni. A harmadik felvonás első színében ür támad, másrészt megnehezíti színésze feladatát. Shakespeare úgy irta meg Hamlet szerepét, hogy már megszólalása előtt is minden figyelem ráterelődik. A hivalkodó dán udvar és a félrehúzódó, fekete ruhás királyfi ellentéte kiáltó. Azzal azonban, hogy Hamlet a létmonológgal lép a