Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
"Miért kellett a Thália?" A Thália megalakulásának, céljainak és élettörténetének leírása csaknem minden, a ^háliával foglalkozó tanulmányban fellelhető. Ezért a dolgozat ezen részében a máshol ismertetett tényeket csak váznak tekintve kísérlem meg az újabb adalékokat bemutatni. Ismeretes, hogy a Thália megalapításának gondolata 1903ban, az akkor 18 éves Lukács Györgyben merült fel. A francia Antoine Théâtre Libre-je és a német Brahm Freie Bühne je szolgáltak mintául Lukács elgondolásához. Ezek, az akkor avantgarde-nak számitó szinházak "modern" darabokat játszottak, "modern" felfogásban. Mindkét társulat a naturalizmus jegyében állította színpadra előadásait. Antoine egy sor hazai szerző /Zola, Daudet, Brieux, Courteline stb./ mellett Ibsent, Hauptmannt, Strindberget, Tolsztojt és Turgenyevet is megismertette a francia közönséggel. Megszüntette a sztárkultuszt, az együttes játékot tartotta fontosnak. A természetes játékmód elméleti alapja a "negyedik fal" volt: a színészek úgy viselkedtek a szinpadon, mintha a nézők ott sem volnának, mintha a nézőtér helyén egy negyedik fal emelkedne. Az újfajta színjátszást ezen kivül az is elősegítette, hogy Antoine nem eleve rossz beidegződésekkel induló hivatásos színészekkel, hanem műkedvelőkkel dolgozott. Brahmnak, aki a naturalizmust ugyan egyeduralkodónak tekintette, erdeme volt az üres pátosz megszüntetése, a bensőséges, természetes játék meghonosítása, a finom lelki jelenségek arcjáték- és mozgásbeli ábrázolása. Ezenkívül Bécsben épp akkoriban jött létre egy szinházegyesület, az Akademischer Verein, melyet egyetemi hallgatók alapítottak. A hazai szinházi helyzet feltétlenül megérett a változásra. Lukács Benedek Marcell-lal és évfolyamtársával, a joghallgató Bánóczi Lászlóval elhatározta, hogy követi a külföldi példát, ós színházat alapit. Az épphogy érettségizett fiatalok terve, miszerint "Pénz nem kell sok, azt összeszedjük néniWbácsik közt... Műkedvelőkkel játszatunk, mint Antoine"^^ - már akkor sem tűnt igazán megvalósíthatónak.