Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

majd sor. A díszletek lerongyolódtak, a zuglói díszletraktárba állandóan beesik az eső. Ujak készitésóre, felújításra nincs pónz. Nem véletlen, hogy Hevesi az 1923-as Shakespeare -ciklust azon a színpadon rendezi meg, amit 1911-ben használt a Hamlet-előadásnál. Hevesi ötlete, miszerint Shakespeare-t leegyszerűsített szinpadon kell adni, kapóra jött a legendás magyar szinházi szegénységnek, de nem egyszerűen csak a pénzszűkét próbálja kivédeni. Shakespeare előadása komoly problémát jelentett a korban. A külföldi példákból két kísérletet emelhetünk ki, az egyik a müncheni színházé'^ , a másik Max Reinhardt nevéhez fűződik. A müncheni kísérlet két módszerrel dolgozik. Az egyik a modern szinpad lehetőségeire épit, forgószinpadra rendezi az előadást és igy kb. fél perc alatt, viszonylag csendben meg lehet oldani a helyszínváltoztatást függönyeresztés nélkül. A bútorokat a süllyesztővel küldik a szinpadra illetve tüntetik el onnan. Ennek a módszernek meg van az az óriási előnye, hogy Shakespeare végre a maga egészében, jeleneteinek megirt sorrendjében kerül színre, de sok hátránya is van Hevesi szerint. Nem küszöböli ki egyrészt azt az ellentetet, amely a jelzésekre hagyatkozó szinpadra irt Shakespearedrámák és a realisztikus szinpad között van. Másrészt a shakespeare-i szinpadon az előadás változatlan keretek között, megszakítás nélkül folyik, a forgószínpad viszont állandóan változik, s bármilyen kis időre is, de megakasztja az előadás menetét. Az állandóan változó diszlet pedig elvonja a néző figyelmét, az egyik helyszin még nem is rögzült, mire egy újat meg kell szoknia. A müncheniek másik módszere az eredeti Shakespeare-szinpad helyreállítására irányult, de nem egy az egyben rekonstruálják, hanem csak metódusát veszik kölcsön. Ludwig Tieck német dramaturg és rendező a drezdai Hoftheaterben már próbálkozik a Shakespeare-szinpad rekonstruálásával 1825-ben. Kísérletére alapoz Jocza Savits és Karl Lautenschläger a Shakespeare-szinpad elkészítésekor, melyen először a Lear