Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez

Csáktornyán a helyi lap, a magyar és horvát nyelven megjelenő Muraköz /Medjimure/ cikkíróját bizonyára valamiféle sértett lokálpatrióta gőg is vezethette, amikor a Tháliáról szóló kritikáját irta. Teljes rosszindulatot azonban nem feltételezhetünk rŐla, mert a cikk szerint alapvetően pozitívan állt hozzá a Thália vendégszerepléséhez* "A közönség nagy várakozással nézett az előadások elé. De a Thália nem elégítette ki a várakozásokat, mert őszintén szólva többet vártunk a Thália vendégjátékától, mint amennyit nyújtott, S hogy a közönség alaposan csalódott a nagy reklámban, már a második estén volt érezhető, a Mária Magdolnán

ak nem volt akkora közönsége, mint a Nórán

ak,

11 A szereplők közül ő is kiemeli Porgács Rózsit, akinek alakitása "kielégíthette a túlcsigázott igényeket is." Dicséri még Bánóczy Dezsőt és Karczag Marosát, "a többi szereplő azonban sehogy se illeszkedett bele abba a túlontúl agyonmagasztalt keretbe, amelyben többek között Csáktornyára is beköszöntöttek," A drámákon kivül a szegényes felszereltség sem tetszett: "Csodálkozunk is rajta, hogy ha már kultúrát terjeszteni jönnek a vidékre /!/, beérik a primitiv vidéki szinpad! kellékekkel, ahogy a legszerényebb dekorativ dolgokat is figyelmen kivül hagyják, Ugy látszik,akülsőséggel nem törődtek, csak arra volt gondjuk, hogy telt házuk legyen, s ezt a szívességet a buzgó rendezőség megtette nekik," /

Muraköz

. 1908, március 29./ Pécsre, a turné utolső állomására már igen kimerülten érkezhettek, mert a Pécsi Napló igy ir: "ma hajnalban indultak el Csáktornyáról, ahol zsúfolt nézőtér előtt játszottak kétszer is, lehet,hogy a fárasztó utazgatás, sok játszás némiképp kimeritette a társulatot.,." A kritika magasztalja a Tháliát, különösen a rendezést emelve ki: "...akárhányszor csak látjuk a Thália Társaságot, mindig arról győződünk meg, hogy nem az egyesek játéka, hanem a rendezés egyöntetűsége, egyformasága, simasága adja meg az előadásoknak mai értelemben vett művészi voltát." A szerző az "elismerés pálmáját" "természetesen" Porgács Rózsinak juttatja, "Olyan természetes, közvetlen előa-