Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
február 12./ A Thália következő állomása Szeged . A Szegedi Híradób an dr. Kállai Emil kissó fellengzős hangú dicsőítő cikket jelentet meg a társaságról: "az egészséges természetességnek napfürdőjében üdül az esztéta lelke, amint szavukat hallja,.." stb. Dicséri a szinészek sallangmentes, egyszerű játékát, mellyel azok "hűséges tolmácsoló! ... az iró gondolatainak meg érzéseinek," / Szegedi Hiradó . 1908. február 14«/ A Szegedi Napló ennél mélyrehatóbb kritikát közöl, A. szerző valódi szinésztehetségnek csupán Porgács Rózsit tartja, az előadások egységét, tartalmasságát a fiatal szinészek lelkese désének és a rendező munkájának tulajdonítja, "aki életet, lelket tud önteni az előadásokba, aki megadja a játék színét, karakterét; aki ki tudja hozatni a szereplőkkel a darab levegőjét," Különösen dicséri a Mária ^agdolna szinpadi megvalósítását: "A színjátszók embereket mutattak be, akik többet gondolnak és éreznek, mint amennyit kifejezni tudnak. Ennek megfelelő volt a szünetes beszédmód, amit a mi színházunknál nemigen ösmernek. Érdekes és figyelemre méltó volt az is, hogy egyik szereplő sem kívánkozott az előtérbe,mind - az Íróval együtt - az előadást szolgálta. Tisztán, értelmesen beszel nek, súlya van mindegyik szavának," Porgács Rózsiról ő is felsőfokban ir: "A színésznőt nem is láttuk benne, csak egy szenvedő lányt, aki elbukott, és aki szégyenli a vétkét. Pompás szinei vannak a változatos érzések feltüntetéséhez. A hang jában benne van a szive, akár szeret, akár szenved, vagy akármiféle lelkiállapotot tcűmácsol. A harmadik képben, az imajelenetben, a színjátszásban megkspó, magával ragadó művészetét produkálta. Nyüt szinen tapsolták a művésznőt, aki máris jelentős tagja a magyar színészetnek." / Szegedi Napló . 1908. február 14./ A Thália szabadkai vendégjátékáról nem sokat tudunk. A Hétfői Újság szerint a bemutatkozás "balul ütött ki" mert "a szinházban kevesen voltak", és azok is "bizony jóval többet vártak, mint amit kaptak." Egyedül Porgács Rózsit dicséri,
