Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
jaikat a ruhatárban elhelyezni, mert a rendőrség az asztalra és székekre való helyezést közbiztonsági okokból nem engedi meg. A ruhatári dij egy kabátért 10 fillér . Ez a csekély többletkiadás azonban, azt hisszük az előadások látogatásától senkit visszariasztani nem fog. Szinlapot ezúttal is ingyen fo/35/ gunk kiosztani."' De nem csupán gyakorlati nehézségek keresztezik a Thália céljait. A második Hebbe1-Wedekind előadás után, 1906. február 13-án furcsa cikk jelenik meg a Népszaváb an, amely valószínűleg a szociáldemokrata pártvezetőség véleményét tükrözné, ha nem lenne olyan zavaros. "Az a melegség és érdeklődés, amelylyel a munkásság ezeket az előadásokat fogadta, arra buzdít majd bennünket, hogy karöltve a Thália Társaság ambiciózus vezetőivel, az előadásokat rendszeresítsük. Ezentúl azonban csupán olyan darabok kerülnek előadásra, amelyeknek értéke - a modernség álláspontjáról tekintve - kétséget nem szenvedhet.^6/ Teljesen homályos, hogy a cikkiró mit kifogásol Hebbelen vagy Wedekinden, valamint az is, hogy a "modernség álláspontját" melyik oldalról "tekinti". Vajon ezek a darabok voltak túl modernek, a "modern" szót pejorativen véve vagy éppen nem eléggé modernek, pozitív értelemben. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az aktuális társadalmi-politikai tartalmat kevesellhettek az előadott darabokban. 1908-ban, a hosszú, helyiségért folytatott harc és a vidéki körút után a Thália megállapodást kötött a Szakszervezeti Tanáccsal, amelyben a támogatás fejében kötelezte magát, hogy "megmarad eredeti programjánál, mely kizárólag irodalmi értékű, modem szinmüvek stilszerű előadását tűzte ki céljául."'37/ Igy engedélyezte a rendőrség, Jászai Samunak, a magyarországi Szakszervezeti Tanács titkárának kérvényére válaszolva, hogy a Thália a Rottenbiller utcai Népszinpadon "hetenként kétszerháromszor egy fölvonásos, szinházi műsoron nem levő darabokból / 38/ álló munkás előadásokat tartson." /J A Népszaváb ól tudjuk, hogy a jegyeket a munkás-szervezetek árusították tagjaik számára, s csak az ebből visszamaradókat lehetett megvásárolni a a nagyközönségnek a Népszinpad pénztárában. A munkásmozgalomnak érdeke, hogy a dolgozók színvonalas előadásokat lássanak,
