Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez

Ilosvaiból IX. Corneille és Racine /előadás: Hevesi Sándor/ Az előadás a XVII. század francia művészetét és a n.sz. /?/ stilus problémáit is ismertesse X. Az olasz renaissance drámája XI. Shakespeare elődei /Sebestyén Károly/ az előadás ismerteti a Sh-i szinpadot is XII. A középkori spanyol dráma XIII. A novella XXX A korabeli cikkektói egészen a Thália legújabb irodalmáig a társaság működéséről a legnagyobb lelkesedés hangján, bukásáról pedig mindig a külső körülményeket okolva esik szó. A Thália hatalmas jelentősége, fontossága művelődéstörténeti és színháztörténeti szempontból - vitathatatlan. Mindenképpen szükséges és hasznos volt a létrejötte, kérdés azonban, hogy megszűnése nem volt-e szintúgy törvényszerű; Kérdés, hogy a külső okokon kivül nem gátolták-e belső okok is a társaság működését. A Tháliának már indulásakor is több akadállyal kellett szembenéznie. A legfőbb akadály a pénztelenség volt. Bálint Lajos irja, hogy színésznek ..."csak olyanokat fogadhattak be, akik valahogy a saját erejükből meg tudtak élni, mert az egy-egy fellépés után kiosztott tiz koronából legföljebb egy-két napra telt."^

0

^ Ő irja azt is, hogy az első időkben Forgács Rózsi volt az egyetlen, aki szerződéssel rendelkezett, a többieknek heti tiz korona volt a fizetése. A későbbiekben előfordult, hogy a terembért és a szinészgázsikat többek közt Lukács György zsebpénzéből fizették ki. Az úgynevezett pártoló tagok, az egyesület tagjai, nem adtak elég pénzt, a társu-