Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza
a modern élet sajátos mozgásformáira is. Mozdulatkérusaik a gépkultúrábél fakadé tömegmozgások megjelenítésével is próbálkoztak. A kerék, a dugattyú szakadozott, mechanikusan isme tlódő mozgásának elemeit számos munka- és géptánc kompozíciójába illesztették be. A Madzsar-iskola eredményeire épültek a különböző pantomimek, árnyjátékok, mesejátékok, koreografikus oratóriumok. Madzsar Alice, Kövesházi Agnes és Róna Magda a tánc szinpadi funkciójának megújítására törekedtek. A zene illusztrálása helyett érzelmek, gondolati tartalmak kifejezését tekintették a tánc valódi céljának. Zenei munkatársukkal, Kozma Józseffel együtt a zene és a cselekmény szerves egységének megteremtésén fáradoztak. A mozdulatkompoziciók gyakran nem a zenéhez készített koreográfiák voltak, hanem a zenét megelőzve készültek el. A táncon belül újitásnak számitott a kifejező arcjáték hangsúlyozása. Madzsar Alice fő koreográfiai müve a Bilincsek 7 7-^ cimü hét részből álló mozgásdráma volt. "Eszmemenete a következő volt: Maga által emelt gátak között, bálványok bűvkörében, konvenciók foglyaként küzd, morzsolódik az ember. Egymásért és egymás ellen küzd a szerelem béklyóiban. Vigasztalan robot a sorsa, de az ember széttöri bilincseit. A befejező rész azt gondolatot példázza, hogy el kell jönnie az időnek, mikor a bilincsek önként vállalt kötelékek lesznek, amikor /32/ emberi kapcsolatokká válnak." J 1 A mü első részeiben a magánnyal, önnön bálványaival és szorongató hazugságaival kellett megküzdenie. Ezután egy látomás következett arról, ahogy a gépek világában az emberből mindinkább kihal az emberség, és csupán lélektelen alkatrésze lesz egy megállíthatatlanul zakatoló gépnek. Majd megjelenitették az egymáshoz láncolt férfi és nő sorsát és a terheik alatt verejtékező elnyomottak sokaságát. Az utolsó kép - Mikor a gondolat tetté válik pedig már az emberiségre erőszakolt bilincseket széttörő új világ apoteózisa. A tánckölteményt egyszerű, üres színpadon háttórfüggöny előtt játszották. Kellékeket sem használtak, a bálványt, a gépet, a falakat mind emberi alakok testesítették meg.
