Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza
A szinészi játék elfeledett és a szinpad újonnan teremtett lehetőségeinek felhasználása a totális szinházat előlegezte meg. A szinjáték teljessége azonban itt nem olyan formában valósult meg, mint a szintetikus kórusdráma egységében. Elsősorban azért, mert az előadott rövid műsorszámok a tartalom természetének, lényegének leginkább megfelelő hatáselemek maximális lehetőségeinek a megragadására törekedtek. Gyakran próbálkoztak az elemek szokatlannak tekinthető társításával mint például a kifejező tánc és a kisérő recitativ szöveg kombinálása. Vagy megemlíthető például Parlov Társaság cimü nangulatkópe is, amelynek egyetlen szereplője sem jelent meg a nézők előtt, és a szinpadon felállított paraván mögül érkező hangok idézték fel a "társasági életet". A legtöbb játék azonban a beszed és a mozgés "kettős pillérére" épült. Ezek a kísérletek önmagukban nem voltak képesek megvalósítani a totális szinházat. De forradalmi előrelépést jelentettek a hagyományos szinházf elfogáshoz képest. A szinj átéktipusok merev elkülönülésével szemben igény támadt a műfajok keveredésére, új előadástipusok megteremtésére. A plakátokon az új műfajok hosszú sora szerepel: dokumentumjáték, költői oratórium, árnyjáték, abszurd burleszk, élő bábjáték, kórusdráma. Nem ritka az olyan "műfaji" megjelölés sem, amely esetleg egy-egy alkotás kedvéért születik, mint például groteszk parlandó, metronóm-kórus, drámai pasztell. Ezek a műsorban egymást követő rövid terjedelmű jelenetek az előadás keretében a teljesség igényével fellépő nagyobb egységbe kovácsolódtak. A szinpadi kifejezés szinte felülmúlhatatlan gazdagságát tárta a nézők elé a rövid játékokból felépülő műsor. A kisérleti műfajok e bőségét magábafoglaló nagyobb egység leginkább a kabaré és a revü jellegzetességeit magán viselő szinjátéktipus volt. A 19« század második felében megszülető kabaré, s a belőle később kifejlődő revü, mondhatni a megcsontosodott szinházi forma ellenhatásaként jött létre. Kialakulásában segítette a dráma formai bomlása is. Az egymás után bemutatott lazán
