Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Kertész Márta: Adalékok a Thália Társaság történetéhez
A remény ciraü, szociális töltéssel biró halásztragédiáját. Gorkij Éjjeli menedékhelye ugyanúgy szerepelt műsorukon, mint Strindberg Az apáj a. D'Annunzio A holt városa . Hauptmann Elgáj a és Hens che1 fuvarosa . Schnitzler Irodalom és Hagyaték cimü darabja. Játszottak még olyan különleges müveket is, mint Wedekind szatírája A hős tenor vagy az angol-holland Alma Tadema egyfelvonásosa, A láthatatlan kormányos stb. stb. A KatonaDénes könyvben található 1909-es műsortervben szerepel még többek között Csehov Sirálya és Shaw színmüve az Ember és fel sőbbrendű ember . Wilde Firenzei/Flórenci tragédiáj a és Hofmannsthal Elektrája, bizonyítva, hogy a Thália nemzetiségre és stílusra való tekintet nélkül a kor csaknem valamennyi igazán jelentős drámaírójának helyet kívánt adni műsorában. Ebben a műsortervben szerepel még két Ibsen-darab is, a Hedda Gabler és A tenger asszonya . Az OSZK Színháztörténeti Tárában található szereposztó könyv tanúsága szerint ezeken kivül tervbe vették még Maeterlinck Tintagiles halála . Schnitzler Vak költő . D'Annunzio Gioconda és Strindberg Júlia kisasszony cimü darabjának előadását is. Feltűnő, hogy erről a hosszú és értékes listáról hiányoznak a magyar színmüvek. Négy év alatt 35 bemutatóból mindöszsze 5 volt a magyar darab: Kassovits Tivadar Brúnó Babona . Mende Béla A kapocs . Szemere György Siralomházban . Lengyel Menyhért A nagy fejedelem és Mohácsi Jenő Hamu cimü műve. Bár a vezetőség ambicionálta az új magyar darabok előadását, drámapályázatokat is adott ki, s bár Szemere György darabját rögtön átvette a Nemzeti Szinház, Lengyel ^Menyhértnek pedig épp a Tháliából indult drámairól pályája, mégsem sikerült a Thália mércéjéhez mérhető állandó szerzőt találni. Hevesi 1934-ben ugyan azt mondja: "Ahhoz, hogy mi is megkaphassuk, ha szerényebb móretekben is, a mi magyar Csehovunkat, Hauptmannunkat, Bernard Shaw-nkat, Courteline-unkat, arra lett volna szükség, hogy ad hoc társaságból átszerveződhessünk /13/ állandó szinházzá."' En azt hiszem, ez a megállapítás némileg a gyakorlati nehézségekre háritja a felelősséget, holott talán be kellene ismernünk, hogy nekünk nem volt Csehovunk és Hauptmannunk sem. A jó magyar szerzők: Bródy, Herczeg, Szomory
