Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

István Mária: A vizualitás jelentősége Németh Antal színházában

A magyar, inkább iroda lomcentrikus szinházi hagyományok ellenében a két világháború közötti rendezők közül Németh Antal volt az, aki egyedülállóan konzekvens módon egy olyan szinházeszmény mellett kötelezte el magát, amelyben a látvány központi szerepet játszik. Ezzel a kortárs külföldi törekvéseknek egy meghatározott vonulatához csatlakozott, amelyből Németh szempontjából leginkább Tairov, Granovszki és Jessner nevét kell kiemelnünk. E modern szinházi vállalkozásokat pályafutásának kezdetétől fogva kiválóan ismerte, velük való kapcsolata eléggé köztudott is. Éppen ezért e tanulmány elsősorban arra vállalkozott, hogy az előzményeket világítsa meg: azokat a benyomásokat tisztázza, amelyek a fiatal Németh Antal érték, s arra indították, hogy a szinpadmüvészetnek éppen ehhez az irányzatához kapcsolódjon. Ennek érdekében fel kell vázolni azt a szellemi légkört, amely indulásakor körülvette, s meghatározó módon hatott érdeklődésére. A tanulmány második része Németh rendezői művészetének legkarakterisztikusabb oldalát, a szinpad! látvánnyal kapcsolatos elméletét és gyakorlatát szeretné bemutatni, különös tekintettel a díszlettervezés kiemelt szerepére. Németh Antal pályájának indulására döntő hatást gyakorolt Kassák Lajossal és körével való találkozása. Irodalmi próbálkozásai vezették el még gimnazistaként a Ma szerkesztőségébe, s alaposan megismerve a csoport művészeti ós ideológiai programját, teljesen azonosult azzal. Diákos lelkesedéssel tette el és őrizte meg egy életen keresztül Kassáknak egy 1919-es matinén tartott bevezető beszédének kéziratát# ' E manifesztumban a forradalmi művészet, a kultúrharc, a morális ember megteremtésének igénye visszhangzik - Németh jóval későbbi megnyilatkozásaiban is felfedezhető ez a szellem. A Ma körében személyes ismerőse lett Mácza Jánosnak, aki ekkoriban és még /2/ egy ideig szinházi teóriákkal foglalkozott. Németh közvet-