Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/
formaiak, a látvány növelését szolgálják, A Szentivánéji álom nyitóelőadása lesz az újonnan épült idegenforgalmi nevezetességnek, s a kormányzó születésnapján adják elő. Az egész előadásból úgy tűnik, mintha a cél nem a művészi színvonal, hanem a minél nagyobb pompa lenne. Nagy szerepet kap a környezet, a színpadot körülvevő fákon manók lapulnak, akik, csak egy-egy odavilágitáskor válnak láthatóvá. Az előadás előtt a színpadot fényfüggöny választja el a nézőtértől, amit úgy hoznak létre, hogy a rivaldát a nézők felé forditják. Ez valóban annyira szembántó, hogy semmit sem lehet látni a játéktérből, Pelhagzik a Himnusz, két énekes - Sárdy János és Szörényi Éva - elénekli az erre az alkalomra irt Horthy-köszöntőt, majd a valódi játékot három fanfarjel vezeti be. Kibőviti a fény szimbólumot, külön világítást kap Puck, mást a manók, megint mást a többi csodalény. Németh Antal szinte mindent felhasznál, amit a megnövekedett szinpadtér kinál neki. A természet tárgyai díszletként szerepelnek. Théseus és Hippolyts fehér lovon lovagol be, Oberont és Titániát száz tündér kiséri, a negyedik felvonás első szine valódi vadászjelenetté alakul át, lóval és kutyafalkával. Puck le-föl szaladgál a környező fákon. Megnő a balettbetétek száma. Egy új betét is kerül a darabba, amelyben a váltott fiú lejti táncát Titániával és Oberonnal. Németh Antal igy akarja behozni azt a szereplőt, akit a korábbi előadások kihagytak, s ezzel valami új és magyarázat nélküli hangsúlyt visz az előadásba. A ksmaszfiú ugyanis félreérthetetlen mozdulatokkal táncol, s ezzel az eddigi szende és fenséges Titánia szinte Putifárnévá válik mellette, s Oberon alakja is félreértelmeződik a kissé erotikus jelenetben. Jan Kott beszél ilyen értelmezési lehetőségről, de akkor ezt az egész előadáson végig kellene vinni, s nemcsak egy pillanatra felvillantani. Ezekkel az újításokkal aztán ki is merült Németh Antal fantáziája. Nem tett mást, mint hogy a kőszinházbeli előadást átültette szabadtérre, de nem számolt ennek hátrányaival. A szinészek közül sokan nem birják hanggal a megnövekedett