Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

lenetek, a harmadik felvonásban újra visszatérünk Athénba, így némi aránytalanság jön létre, hiszen az első felvonás két szinből, a második négy és fél szinből, a harmadik felvonás másfél szinből áll, ugyanis a negyedik felvonás második szinét kihúzza* Ez talán azért történik, hogy Zuboly szövege nehezen értelmezhető* Először megigéri, hog^ mindent elmesél, aztán igy szól: "Tőlem ugyan egy szót se." Ennek a magyarázatát csak akkor találhatjuk meg, ha újra bekapcsoljuk a tündérvilágot* Puck megjelentetésével vagy a csoda légkörének másfajta felidézésével magyarázatot kapna Zuboly hirtelen elhallgatása, de ezt a korszak rendezői nem használják fel. Hevesi inkább kihúzza az egész jelenetet* A felvonásokon belül az egyes képeket másodpercnyi elsötétitések és zenei betétek jelzik, Az utóbbiak szinvonalat emeli, hogy ebben az időben szerveződik egy új zenekar a Nemzeti Szinház számára az Opera és a Városi Szinház zenekarából. 1928-ban már meg tudja valósitani a Shakespeare-játszásra vonatkozó elveit. A disztelen szinpadon való előadás ennél a drámánál olyan képtelenségnek tűnik, ami fel sem merülhet Hevesiben. A látványosságot feltétlenül megköveteli a darab jellege, de a szinpadi zsúfoltságot jó ötletekkel csökkenteni lehet. Hevesi hármas tagoltságú szinpadot hoz létre, s az egyes sittok szimbolikus tartalmat nyernek azáltal, hogy a tündérjeléneteket a második és a harmadik szinten, a reális részeket pedig következetesen az elsőn játsszák. A tündérek csak akkor lépnek az első szintre, amikor a földi valósággal kapcsolatba kerülnek. Ez a tagolás olyan plusz információhoz juttatja a nézőt, amely lehetővé teszi a díszletek leegyszerüsitését. Hevesi álomszerűbbé, levegősebbé teszi az erdőt. Kontrasztot hoz létre a diszletben is a három felvonás között* Az első és az utolsó felvonás realitását hangsúlyozza az antik palotát utánzó díszlet; az aprólékosan kidolgozott lakodalmi menet, az aranykorsőkat vivő rabszolgák, nyilazó Ámorok barokkos pompájú fejedelmi nászt idéznek. A középső felvonás légies, meseszerű, szeszélyesen elhelyezett, görcsöstestü fák közt játszódik, melyek maguk is manókhoz hason-