Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma

nyek, ezenkivül az iró az Olvasókörben szavaltatja is embereit ének-triót szervez, sőt futó emlités esik a parkban tartott előadás-kisérletekről is. A szinházszervezés tervének valószi/78/ nüleg sok inditéka volt.' ' Az utolsó inditékot Jászai Marinak szobra leleplezésekor tett kijelentése adhatta: szeretné a parkban eljátszani a szenttornyai parasztoknak az Elektrá

t. Az első, 1893-as évadról már képet ad az Album

. A "múzsák temploma", ahogy Justh nevezte, egy virágházból lett kialakítva. Az Albumb

an lévő fényképén láthatjuk a belsejét: tulipánmintákkal "piktorolt" falát, a szinpad függönyét, az ülőhelyeket /fakarosszékeket, padokat/. Körülbelül 50 ülő és valamivel kevesebb állóhely volt. A bejáratot falusi mesteremberek fából faragták, méghozzá görögös stílusban. Négy oszlop tartotta a timpanont, a két közbülső közt volt a bejárat, ahogy ezt egy korabeli /valószinüleg Szamossy/ rajz mutatja. Az 1894 nyarán elkészült Körszinház pontos leírását, méreteit az Albumb

a beragasztott cikkek közölték. A patkó alakú fedetlen építmény fölé bólogató, éppen az előadások idején virágzó akácfák illatos lombjai borultak. Az Album felbukkanásáig ismeretlen fényképe a nézőteret mutatja, az amfiteátrumok mintájára körbefutó, emelkedő ülőhelyekkel. Befogadóképessége /79/ körülbelül 250 főnyi volt. Jegyet sokan előre foglaltak/ 1 mások az előadás előtt vettek vagy kaptak. Justh vendégei és a jómódú gazdák tetszés szerinti összeget fizettek a belépőért, a parasztnép nagy tömege ingyen láthatta az előadásokat. A bevételt az Olvasókör vagy a falu elszegényedett öregei kapták. A hírverés élőszóval történt. A. szemtanúk szerint mindig zsúfolásig telt ház volt. Az Album bejegyzéseit kiegészítve az iró hagyatékában megmaradt és egyes ránk hagyományozott levelekből és szerepkönyvekből pontos kép alakul ki a két nyár szinielőadásairól. A műsort eleinte Justh egyfelvonásos darabjai és Czóbel Minka Délibáb

ja alkotják. Az iró kérte Pékár Gyulát, hogy jutasson el neki népszínműveket /de ne "Blahánésat"/, bár nem szerette ezt a műfajt. A, levelezésében említett Bródy Sándortól és Szabolcska Mihálytói kért és megígért jelenetek nem jutottak el Szenttornyára. Az egyes cikkekben em-