Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/

nyeges, hogy az uralkodó előtt az 1863-as petició felterjesztői arra a bizottmányra hivatkoztak és mintegy "jogfolytonosságot" kivántak sugalmazni, - a merőben más politikai helyzet ellenére. r Az "adományozás"-nak is megvolt a maga története. A szabad ságharc bukása után a szinhaz köztudomásúan igen rossz anyagi helyzetbe került, főként régi támogatóinak a közéletből való szinte teljes kiszorítása miatt. A hathatós segitség gondolata 1858-ban a "hazafias érzelmű főnemesség"'*^ részéről fogalmazódott meg; milliónál is nagyobb összeget Írtak alá, de politikai okokból a gyűjtést, tehát az ajánlat realizálását, abba kellett hagyni. A ténylegesen összegyűlt összeg kamata végülis évi 10.000 forintot tett ki; kezelőjéről ezt nevezték később Károlyi-alapnak. A szinhaz adósságai azonban ennek az összegnek a többszörösét tették ki. Amikor 1862. június 14től kezdve a "távollévő Nyéky Mihályt" Radnótfáy ^agy Sámuel kezdte megbízásból helyettesíteni, első dolgának tekintette, hogy fölmérje a szinhaz anyagi helyzetét, melynek eredményeképp még az év szeptember 26-án 100.000 forint segélyt kért az "országos alapokból" /eine Unterstützung aus den Landesmitteln"/. Forgách Antal gróf, magyar kancellár, október 10én támogatólag terjesztette tovább a kérést, melyet azzal is indokolt, hogy az adott körülmények között egy ilyen gesztus "megkettőzött köszönetre kötelezné az egész nemzetet". Az uralkodó, aki ekkor Ischlben tartózkodott, négy nap múlva meg/A/ adta az elvi engedélyt. Nem tisztázódott azonban a szinhaz vezetésének jogi állapota, s ez a királyi szubvenció felhasználásának módját is kérdésessé tette. A problémát a legalaposabban a Pesti Napló 1862. november 12. és 13-i számában közölt két vezércikk fogalmazta meg, "egyedüli alkotmányos testületnek" minősitve a feloszlatott országgyűlés által létrehozott bizottságot és az javasolta, hogy ez a bizottság "szakértő igazgatót nevezzen ki". Irta pedig ezt akkor, amikor, igaz, csak megbízásból, gyakorlatilag Radnótfáy Sámuel volt a szinhaz vezetője. Közvetlen felettes testületnek ekkor az ún. Comité számított; elnökeként 1861 óta gróf Károlyi György működött. A Nemzeti