Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/
ban hirlapiró /Uj Nemzedék, Koszorú, Szépirodalmi Figyelő stb./ az orosz irodalomban kezdett el tájékozódni, mint azt Piszemszkájről irott cikke is bizonyította, és Huszár Imrével együtt lefordította A nyomorultak at* Sipos Antal Liszt tanítványaként már külföldön hangversenyezett. Szász Béla bátyjával, a későbbi püspök Szász Károllyal együtt ekkor már lefordította Thackeray Henry Esmondját. Thaly Kálmán, mint a Pesti Napló munkatársa működött /további pályájának ismertetése nem ide tartozik/. Ugyanez vonatkozik Tolnai Lajosra, aki ezidőben a pesti református gimnáziumban tanította a magyar irodalmat /kollégája furcsa módon Thaly Kálmán, illetve Gyulai Pál is/. Közvetlenebb társasága azonban a Kammon-kávéházban Zilahy Károly, Bajza Jenő és Szász Béla, meg a Nemzeti Színház néhány vezető színésze: Szerdahelyi Kálmán, Lendvai Márton, Tóth József. A korszak nagy tehetsége, az ellenzéki irodalom kiemelkedő alakja Zilahy Károly, román népdalok fordítója s az első Petőfi-életrajz írója/ 19 * 7 Nem emiitettük eddig Beermann Gyulát /43/, a német hírlapírót, aki éppen ekkoriban gróf Forgách Antal alatt a magyar helytartótanács szolgálatában állott, s nagyon valószínű, hogy a peticiósok ós a kancellár között segített létrehozni a kapcsolatot. Részben ez is érthetővé teszi, hogy a kérvény eljuthatott a birodalom legmagasabb fórumára, az uralkodóig is. Mint emiitettük, Ferenc József ígérete úgy szólt, hogy "az ügy megvizsgálása után kérelmüknek minél előbb elég fog tétetni". A dolgok azonban merőben más fordulatot vettek, olyat, amelyet jobb szó hiján csak megtorlásn ak lehet nevezni. A, petició irói természetesen nem tudhattak arról a titkos utasitásról, amelyet a helytartó, Pálffy Móricz gróf kapott, s amely feladatává tette, hogy a köznyugalomra veszélyes egyéneket, különösen azokat, akik veszélyes politikai mozgalmak esetén feltehetőleg azok vezetői lennének, eltávolítássá arról a helyről, ahol az állam biztonságát veszélyeztethetik.^ 2 ^ S hogy ez nem volt puszta szó, azt az 1863« augusz-
