Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
bohózat ós a kritika által naturalistának jelzett dráma beillesztésének a kísérlete jelenti, de a Magyar Szinház műsorának további szélesítése ebben az esetben is kudarcot vall. Az 1902-1903-as évad prózai műsorának értékelése, akárcsak a Relle-korszak bohózatműsoráé, kizárólag a kritikákra támaszkodhat. A két bohózat, Veber Balkézről és Sylvain és íroyer Második házasság cimü müvei esetében a kritika sem a darabok, sem az előadás színvonala ellen nem emel kifogást/ 12-^/ "A kis mesét jól betanult gondos előadásban játszották végig." - értékeli a bemutató benyomásait a Második házasság kapcsán a Budapesti Hirlap/ 12 ^/ Azt. hogy a Magyar Szinház művészeti vezetése a két bohózat bemutatója után miért tér vissza a zenés műsorhoz, illetve miért a zenés bohózatban keresi az új műsorpolitikai lehetőségeit, a közönségreakcióban kell keresni. "A bemutató előadás lenge öltözetekhez és dallamokhoz szokott közönsége észre sem vette, hogy a vidéki segédcsapatokkal megerősített gárda előadásából hiányzott a tánc és a zene."/ 125 / Az idézett megállapítás a közönségigény és a szinház műsorában beállt változás közötti szembenállásra mutat rá. A Magyar Színház közönsége ugyanis feltehetően észrevette és nem fogadta szívesen a zene és a tánc eltűnését a szinház színpadáról. A két darab néhány előadás után, a Második házasság 6, a Balkézről 3 estét ér meg, lekerül a műsorról. Az I9O3. év két problematikus bemutatója, Zola Therese Raqulnj e. illetve Dörmann Leányok és legények cimü drámája^ 126 / A művek és az előadás kritikai fogadtatása már egyáltalán nem mutat olyan egységes képet, mint a prózai műsor bohózatai esetében. Zola müvéről ugyan megállapíttatik, hogy "a naturaliz/127 / mus legsötétebb müve"' , s az is, hogy jóval alatta marad a regénynek, amelyből született, de éles hangú kritikát nem kap. Annál nagyobb az ellentmondás Dörmann, osztrák drámaíró életképének megítélésében. A téma az elsősorban, ami az ellenkezést kiváltja. "A háromlányos családanyának és leányainak jövedelmét urak szolgáltatják, akik kedves vejei a mamának, de egyáltalán nem férjei a leányainak." - foglalja össze a dráma /128/ szituációját a Budapesti Hirlap. ' Az ismertetés utáni értékelés a teljes elutasítást tükrözi: Dörmann "verista lóvén,
