Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

látványossá, operettszerüvé tenni. A darab operettképessé tétele négy mozzanat megváltoztatására épül. A zene átdolgozásán kivül a szöveg átdolgozására: a történet hét képbe tördelése helyett négy felvonásban foglalják össze a cselekményt: Szulamit és Absolon, valamint Absolon és Abigail megismerkedése /I. és II. felvonás/ Absolon és Abigail második gyermekének halála és Absolónnak ráébredése a macska alakú kő és a kút előtt Szulamitnak tett esküjére /III. felvonás/, majd az utolsó felvonásban Szulamit megőrülése és halála. A. végtelenül egyszerű, de általában simán gördülő cselekményben azonban a többszöri átdolgozás ellenére is maradtak dramaturgiai buktatók. Az első felvonásban a haza vezető utat nem találó Szulamit szomjúságtól gyötörve lemászik a végre megtalált kútba. Ebben a pillanatban "egy nagy vadmacska sompolyog elő, s a kötéllétrát felhúzza a kútból", azután elhagyja a szint. Ekkor érkezik Absolon, aki meghallva Szulamit segéylkiáltását, megmenti a kútban ragadt lányt, - s a szerzők megoldották a szerelmesek összeismertetésének bonyolult problémáját. /I. felv. 3« jel./ A "nagy vadmacska" szerepeltetése a történet naiv szimbolikájához még illeszkednék, de az eskü letétele előtti megjelenése, amikor egyelőre még a darab három főhőse mellé a két tanú nem lép elő főszereplőnek, csak motiválatlan részlet. A harmadik mozzanat a darab táncbetétekkel való megtüzdelése, Absolon és Abigail megismerkedése a második felvonásban a jeruzsálemi szüzek tánca közben történik. Am nemesek fiatal lányok lejtenek a szinpadon, de táncra perdül a négy jeruzsálemi pap is. /II. felv. 2. jel./ A történet táncokkal való fellazítása valójában szintén megbontja a mü egységét, szervesen nem illeszthető a történet keretébe, de az operettben ekkor már szinte általánossá váló táncbetétek beépítésével a hagyományos operett-előadásokhoz hasonlóvá teszi a darabot. A Szulamit hangulatának és az előadás operettszerü elemeinek ellentétére figyel fel a Pesti Hirlap kritikusa: "... a négy főpap Ízléstelen tánca is bátran elmaradhatott volna, valamint mérsékelni lehetne egyes jelenésekben, úgy a táncban valamint a zenében és egész mü keretében éppen nem illő offenbachi kán-