Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/

Junius havában két nagyobb cikksorozat jelent meg a vitatott témakörökben. Az elsőt 4.-e és 9»-e között az "Ungarische Nachrichten" után három részben a Hölgyfutár közölte, s lényegében bő kifejtése volt azoknak a gondolatoknak, amelyek a későbbi petícióban tömören Írattak le. A cikk mindenekelőtt a szinhaz közjogi helyzetét tisztázza, megállapítva, hogy "országos nemzeti szinhaz", felelős vezetői pedig jogi szempontból még most is azok, akik az 186l-es országgyűlés idejében voltak, hiszen a törvény szerinti felmentést a gyűlés a feloszlatás miatt nem tudta megadni. A szinhaz színvonala süllyedésének kezdeti pontja az 1852-es év, amikortól kezdve az alapitók eszményeit feladták s az emiatt felhangzó kritikát visszautasították. Ennek az lett a következménye, hogy a közönség lelkesedése alábbhagyott, a szinhaz kiürült, a nemzeti irói visszavonultak, nincsen szinészutánpótlás. Még szerencse, hogy Szigligeti és Erkel úgy-ahogy gondoskodik az új müvekről. Az uralkodói segély most biztosithatná a gazdasági alapot, de ehhez "valódi igazgató" szükségeltetik. Újra tudomásul kellene venni a szinhaz célját, amely abban áll, "hogy a magyar nyelvet s irodalmat a tökély felé vezesse s a művészet által a nemzeti műveltség egy láncszemét képezze." A teljhatalmú igazgató csak egy kancelláriai bizottságnak legyen felelős. A szinész-konzervatórium felállitása halaszthatatlan. És hogy a szinhaz valóban megfeleljen országos jellegének, szerves Összeköttetést kellene teremteni közte és a vidéki magyar városok szinészete között /például úgy, hogy a nemzeti által bemutatott új magyar darabokat ingyen engedné át a továbbjátszásra/. A jelenlegi drámabiráló "választmányt" meg kell szüntetni, s egy szinházon kivüli, lehetőleg a tudományos akadémia körében megszervezett testületnek kell átadni a munkát. A döntéseket most kell meghozni, mert különben a fejedelmi támogatás kárba vész. - A Magyar Sajtó viszont június 20-a és 30-a között publikált egy ötrészes sorozatot, - mindig az első oldalán, vezércikk-ként -, melynek utolsó cikkét Zilahy Károly szignálta. Itt is sorra kerülnek a már ismert problémák: a szabadjegy-ügy, a gazdálkodás hiányosságai, az új népszinmü igénye, a balett- és operaegyüttes rossz helyzete, a rendezés