Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
rában felbukkanó jelenségeket is előlegez Csepreghy Perenc Sz trog off Mihály út,ja cimü, a Népszínházban húsz évvel ezelőtt nagy sikereket megért , látványos színmüve. Csepreghy Verneátdolgozása a népszínházi bemutatón nem mindennapi színpadtechnikai látványosságokkal szolgált az akkori nézők szamára. A Magyar Szinház előadásának kiemelkedő mozzanata ezzel szemben Loie Puller fellépése A. tatár kán tábora cimü képen, Loie Puller a szerpentintánc feltalálója és apostolnője. A szerpentintánc a váltakozó szinü fényhatások kereszttüzében álló táncosnő laza, kötetlen mozgására épül, s az élmény elsősorban nem a pontosan kidolgozott koreográfia szépségén, hanem a táncoló alak mozgásán, a fátyolruha lebegésén, és a váltakozó fények együttes hatásán alapul. A Magyar Szinház kis színpada nem teszi lehetővé a Népszínházhoz hasonló technikai megoldásokat, a közönség azonban nem kivan lemondani a látványbeli ínyencségekről. Loie Puller nemcsak Csepreghy darabjában nyújt élvezetet szemkápráztató produkciójával, hanem felléptetik a Gésák III. felvonásában és az Utazás egy apa körül első képében is. Loie Puller művészete is látványosság, de a hatással, amelyre a művésznő képes, az orfeumok világa kér helyet a magasabb művészet csarnokában. Egyelőre azonban még egy, az 1870es évekből itt ragadt régi műfaj keretén belül, az átdolgozás dramaturgiai felépítésébe nem illeszkedő részlet képviseli az orfeumok környékéről induló pikánsabb, különösebb, szokatlan látványt. A pikantériának azt a fajtáját, amely nem a szövegből fakad, mert a Magyar Színházban ilyen is előfordul szép számmal, hanem majd a rendezésben, a látvány kialakításához hozzájáruló egyéb tényezőkben, díszlet- és jelmeztervezésben megnyilvánuló csemegéket. Ennek az újfajta látványosságnak a beépítése majd egyes operettekben válik lehetővé, hol finomabban, hol pedig nyilvánvalóbban aknázva ki a formák hatásában rejlő lehetőségeket. Az első évad tervezett programja, széles müsorrétegeket átfogó játékrendje látszólag lehetőséget ad a társulat minden tagjának foglalkoztatására. A különböző vidéki társulatokból a Magyar Színházhoz szerződtetett alapító művészi gárdából azonban hamarosan kiválik az a néhány megbízhatónak tünő színész,