Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/

bella utcán két- és háromemeletes házak sorakoznak, ?/ külvárosinak hat. "Ma még kicsit komor, bizonyos, hogy nagy elszántság kell ahhoz, hogy valaki a belvárosból elmenjen a "Gésák" előadására, ...de Ewa csodákat tud művelni, s igy elhiteti a közönséggel, hogy a Magyar S

z

inház közelebb van, mint beltelki riválisai." - jegyzi meg a "Magyar Géniusz." Bármennyire is úgy tűnik, hogy a Magyar Szinhaz és a szinhaz létrehozása a Rákosi-család belügye, hiszen az eredeti ötlet Rákosi Szidié, bár az alapitás ügyét a későbbiekben Ewa Lajos veszi kézbe, a szinhaz alapitók köre hamarosan kibővül. Ewa még elő tudja teremteni ugyan a telek megvásárlásához szükséges összeget, a szinhaz felépítéséhez és a válallalkozás beindításához azonban természetesen sokkal jelentősebb anyagi eszközök szükségeltetnek, mint amennyi akár Ewa Lajos, akár a család rendelkezésére áll. A megoldás a kor viszonyaiból következik. A Magyar Színház Részvénytársaság 1896. szeptember 14-én /21/ ' tartja alakuló közgyűlését. Alapszabályai szerint a társaság célja: "Budapest székesfőváros VII. kerületében... a kor igényeinek megfelelő szinházat épiteni, vagy bérlet útján, vagy saját kezelésében a részvénytőke nyereséges kamatoz/22/ tatása céljából ...értékesíteni..." ' A két lehetőség, a saját kezelés, illetve a szinhaz bérbeadása közül 1897-től 1901-ig a Magyar Szinhaz sorsát az első dönti el. Amig a szinhaz a részvénytársaság saját kezelésében és közvetlen irányítása alatt áll, a színház vezetésében kialakuló igazgatási rendszer két elemének összhangba hozása, egymással való harmonikus együttműködése biztosithatja viszonylag zökkenőmentesen az intézet vezetését. E kettős irányítás egyik eleme a művészeti vezetés, élén a részvénytársaság által szerződés alapján megbízott művészeti igazgatóval, másik,eleme pedig maga a részvénytársaság, illetve az általa választott "legalább négy, legfeljebb hét tagból" álló igazgatóság. Ez valójában a színház művészeti és gazdasági ügyeinek szétválasztását jelenti. A műsorpolitika, a darabok kiválasztása, a műsor összeállítása a művészeti vezetés kezében összpontosul, de ennek megva-