Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
Bevezetés A budapesti Magyar Szinhaz épülete 1907-től 1964-ig állt a hajdani Izabella, a mai Hevesi Sándor téren. A nevet, amelyet a szinhaz alapitói, a Rákosi-család, s a családon belül Rákosi Szidi és Ewa Lajos adtak az intézménynek, 1951-ig viselte a VII. kerületi müintézet, 1948-ig Önálló műsorral és társulattal működve, 1948 után pedig a Nemzeti Szinhaz Kamaraszínházaként. 1951 és 1961 között a Madách Színháznak adott otthont a színház épülete. A Magyar Színház történetének és szerepének a vizsgálatánál az 1907-es időhatár kiválasztása nem önkényes. 1907-ben Beöthy László kerül az Izabella téri intézmény élére a színház bérlő - igazgatójaként, s Beöthy igazgatása nemcsak igazgató-váltást jelent, hanem teljes irányváltást is. Az addig roppant vegyes müsorú, de operettszínházként számon tartott intézmény áttér a prózai műsorra. "Legjobb darabjaiban az addigra ugyancsak felnőtt és Ízlésében önállósodott, müveit, a polgári kuktúrának immár nemcsak kiteljesedettségét, hanem válságát és útkeresését is érzékelni képes városi polgárság, legjobb produkcióiban erősen értelmiségi izü, részben a Thália örökébe lépő modem müvész-szinházává alakul át."/ 1 / Az első tiz év feldolgozásánál az egyik fontos szempontnak a Magyar Színház alapításának körülményei, társadalmi, szociológiai feltételei, illetve az alapítás története látszott. Az 1897 és I907 közé eső időszak müsorpolitikájának összefoglalása mellett, mivel a müsorpolitikát részben meghatározó tényezőnek tűnik, egyetlen mozzanat kiemelése, az operett előadások látványossá, revüszerűvé fejlődése kínálkozott harmadik szempontnak, s ez határozta meg a dolgozatban elemzett darabok és előadások kiválasztását.
