Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma
fújták", aztán soha többé nem hallhatta őket. A parasztközönségén kivül Justh vendégei is látták az előadásokat ós az Albumba is bejegyezték nevüket. Érdekes, hogy az aláírásokat vizsgálva a Justh ifjúkori emlékkönyvében szereplő rengeteg főnemesi név közül alig bukkan fel néhány, azoké, akiknek emberi értékeit is becsülte az iró. A megye harmincnál több ezer holdon felüli^ 9 ^, jobbára arisztokrata földesura és a szomszédos földbirtokosok közül egyet sem hivott meg. Megyebéli vendégei között tanár, tanitó, ügyvéd, szerkesztő, képviselő szerepel. Igen sok külföldi és magyar iró, művész fordult meg Szenttornyán, és élvezte a szinhaz nyújtotta élményt. Mint emiitettem az Album bejegyzései ós néhány vele egy időben előkerült feljegyzés alapján történt a régebbi megállapítások helyesbitése és kiegészítése.'^5/ idővel talán hozzáférhetők lesznek a még Romániában lappangó irások is, és teljessé teszik a parasztszinházról kialakult képet. Az Album tanúsága szerint a megyei lapok bőségesen tudósítottak a színházról, s megjelentek cikkek német, francia, angol újságokban is, de a fővárosi és az országos sajtó - egykét baráti iró kivételével - nem nagyon vett róla tudomást, csak a Justh-nekrológban emiitik meg. "Ahol a paraszt népszínművet látott, sokhelyütt elkezdte utánozni a színpadi parasztot. Talán Justh Zsigmond tudott volna erről beszélni..." Ady Endre /96/ Justh Zsigmond színházrajongó volt, de nem drámaíró. Elek László feltevése szerint "Justhban lett volna képesség arra, hogy népdrámák felé mélyitse a népszínmű témákat"^ 9 ^. A drámai megérlelődésre viszont évek tapasztalatai kellettek volna. Egyfelvonásos színdarabjai egymásutáni, gyors megalkotására a müsorhiány vitte rá, amikor megszervezte paraszt színtársulatát, és nem volt mit eljátszaniok. Először népszínműveket kül-
