Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Kvaszov: Pása: Kvaszov: Pása: Kvaszov: Pása: Kvaszov: Pása: Kvaszov: (nehezen fordul felé) Mintha mondtál volna valamit, vagy nem? He tettesd magad süketnek. Mit találtál ki, azt kérdem. (halkan) Kitől követeled a választ, Pásenyka? Hozzád beszélek, Kvaszov Ivan Geras zimovi es hoz, az apámhoz. Pása! Az ur nem szereti a haragot. He vigy a bűnbe, Pása! Ha egyetlen szalmaszálat keresztbe tesznek az utján, ha egyetlen haja szála meggörbül vigyázz a fejedre, Ivan Geraszimovics ! Hem akarom! (Megfordul és kimegy) Hem akarod? Hát igy állunk?... Kérd csak meg, lányom, ajándékoz neked a városban egy magas házat, sétálhatsz előtte. Városi ringyó leszel. (eszeveszetten kirohan a másik szobából, Ivan Geraszimovics arcába kiált) Mit mondtál? Micsoda?! Ejnye, lányom! Ha, kislányom! Ejnye, no! (Pása ellép mellőle) Miért kellett ilyen beszélgetésbe kezdened? Hát mik vagyunk mink? Lélekölők? Hem mi adtuk, nem is mi vesszük el. Teremtőm! Pása rövid bund ácskát kanyarit magára, kendőt köt Pása: Kvaszov: Pása: Kvaszov? Te meg hová? Ankához. Menj csak, Pásanyka, menj Ankához. Mihailt pedig küldd el hozzám. Meg Grunykinhoz is kocogtass be az ablakon, jöjjön ide. Szólsz neki? Szólok. (a tornácra megy és a függönyt is behúzza. Onnan halljuk a hangját) Felneveltem egy lányt... Az ördög ivadékát! (Bejön) De az én