Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Loktyev: Zotova: Rajevszkij : Zotova: Loktyev: Zotova: Loktyev: Rajevszkij : Miféle sértés? Köszönöm! (Rajevszkijhoz) Színielőadás lesz ma a klubban, gyere el. Elmegyek... Eljövünk. Olgával együtt... Ki lép fel? Mindent a magunk erejéből. Jól játszanak a gyerekeink. Az egész terem bőg... Amikor nevetni kéne. Amikor meg sirni - kacagnak. Te mindig nevetsz. Segitséget nem kap az ember tőletek, a vezetés sehol sincs. Csak nevetés és csúfolódás. (Elmegy) (búcsúzkodva) Ami pedig a fegyvereket illeti, Rajevszkij elvtárs, nem árt, ha a felhúzott ravaszon tartjuk az ujjúnkat, ugy biztonságosabb. Sokmindent megéltem én már. (Eű.búcsuzik Loktyevtől) Gyedov és Loktyev elmennek Olga: Rajevszkij : Olga: Raj evszkij: Olga: A titkár gyáva legény. Méghogy néhány napig beszélgetni!... Három nap alatt befejezem az egészet. Hegy falut kaptam. Ez alatt az idő alatt tizet is megjárok. És a határidőnél hamarabb begyűjtöm a kiszabott normát. Megtanítom én ezeket a körzeti vakondokat, mi az igazi harci tempó! Nagyszerűen beszéltél velük. A szavaidban feszültség, lendület és erő összpontosult. Egyszerűen határozott ember vagyok, Olga. Igen, ember vagy. Az igazi. Tudod, már minden reményemet elveszítettem, hogy valaha találkozom veled. Velem? Igen, veled. Vagyis olyan emberrel, amilyen te vagy.