Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Olga: Perevoznyikov Olga: Mihajlov: Rajevszkij

: Mihajlov : Olga: Rajevszkij : Mihajlov: Olga: Mihajlov: Rajevszkij

: Mihajlov: Rajevszkij

: Mihajlov: Perevoznyikov : Tényleg őrült ez a te Rajevszkijed ! Fogócskát játszik a gyerekekkel az utcán. Az ölében visz át egy öregasszonyt a pocsolyán, most meg, épp a ház előtt, majdnem egy kocsi alá került. Hogyan? Jó napot, szerkesztő... Jövünk át az utcán, az autó a sarkon fordul be és száguld. Hirtelen átlök engem, ő meg pont a kocsi orra előtt ugrik ki. Akkorát kiáltottam, hogy az egész város hangzott belé. Ez aztán fölösleges volt. He nyugtalankodj, erősek a lábaim. Tudom. Azért volt kár csinálnod, mert ilyen pillanatokban a sofőr istentelenül érzi magát. A kocsit megállítani már nem tudja, keresztülmenni rajtad pedig, ha elesnél, nem nagy öröm. Neked meg az egész csak tréfa. Teremtőm, milyen unalmas lett egyszerre minden! Lehet, hogy igazad van. De képtelenség mindig minden mozdulatot végiggondolni, Bmitrij. Hisz abba bele lehet bolondulni. Én meg ugy vélem, nem lehet nem végiggondolni... Kiküldünk a falvakba gabonabegyüjtésre. Ez lesz az első feladatod. Mikor? Holnap. Holnap? Ezt te, Dmitrij Mihajlov tanácsolod személyesen, vagy mint a körzeti pártbizottság titkára, hivatalosan? Mi a különbség? Ha hivatalosan javaslód, holnap indulok. Határozat van róla a körzeti pártbizottságon. (A szerkesztőhöz) Mi van azzal a cikkel? Képzeld..•