Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

ELSŐ KÉP Szoba. Könyvespolc• Asztal aktákkal* Telefon. Két ajtó* Az asztalnál Mihajlov ül és dolgozik* Egyik lába befáslizva* Olga a polcnál áll, könyveket lapozgat* Néhányat közülük a diványra hajit Mihajlov: Miért dobálod a könyveket? Nyugodtan is válogathatnál • Olga: Torkig vagyok a nyugalmaddal* Mihajlov: Megint búskomor vagy, Olka* Olga: Elegem van ebből a kisvárosból, ahol évszázados a sötétség és mindössze háromszáz tizenegy utcai lámpa van* Mihajlov: Ezt meg honnan tudod? Olga: Olvastam a feljegyzéseidben* Mihajlov: Ha végigolvastad volna, azt is tudnád, hogy az idén még ötszáztizenkilencet álli

tunk fel* Olga: Nagyvárosba akarok menni* Mihajlov: Öt év múlva itt százezer ember él. Olga: Nagyon unatkozom, Mihajlov. Mihajlov: Képtelen vagyok megérteni. Olga: (sóhajt) Igen, ezt te nem értheted. Éles csengőszó, majd egy pillanatnyi szünet Mihajlov: (mankója után kap, feláll) Kinyitom Olka. Biztosan a vizvezetékszerelők. Olga; Ülj le, kérlek. Az asszony kimegy. Kintről hangokat hallunk. A szobába berobban Rajevszkij. Rendkívül elegáns kabátban, kalapban, kezében sárga bőr-bőrönd csillog-villog, amit lendületesen félredob. Elkapja Mihajlovot, rázza, csókolgatja, ölelgeti, hátát veregetve. Olga is bejön, megáll az ajtóban* Ajkán halvány mosolyféle bujkál Rajevszkij: Mityka*** Kedves!