Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Kirsonról és a Kenyérről
lenézzük a valóság felületes bemutatását, síkra szállunk a világnézet magas színvonaláért, és végül, a teljes értékű, fajsúlyos ábrázolások megteremtéséért, a jellemek létrehozásáért. "B a losaink" konzervatívoknak, reakciósoknak, archaistáknak meg hasonlóknak hívnak bennünket. Nem nehéz megállapítani, hogy ezzel ugyanakkor ismét hangsúlyozzák kapcsolataikat a formalistákkal, mivel az össztüzet nem a valódi konzervatívokra és reakciósokra irányitják - vagyis nem azokra az írókra, akiknek mondanivalója ellentétes a proletár forradalommal, - hanem ránk, akik, véleményük szerint, ósdi formai fogásokat alkalmazva irunk. Reakciósoknak neveznek bennünket, mert nem fogadjuk el az ő "újításaikat". Holott mi egyáltalán nem ellenezzük az újításokat* Nem, sőt magunk is keressük azokat a formákat, amelyek a kommunista tartalom még tökéletesebb kifejezésére alkalmasak, de ezeket a formákat nem ettől a tartalomtól elszakítva keressük, nem kísérletezünk pusztán a kísérletezés kedvéért."** Gorkij, akinek írásai az irodalomról, annak feladatáról, eszközei és módszerei minőségének fontosságáról, a különböző műfajok szerepéről és jelentőségéről a harmincas évek elején egymást követően jelentek meg, pontosan látja, hogy nem egyedül üdvözitő stilust és formát kell keresni, hanem egy, az irodalmi-művészeti élet egészét átfogó, elvi alapokon nyugvó, esztétikailag határozottan körvonalazott módszert kell kidolgozni. Elemzéseiben a fogalmak gyökeréig hatol, ezért "nem elég világos" neki, "milyen formákat védelmez Kirson, és melyeket Visnyevszkij?", annak ellenére, hogy nagyra becsüli a szándékot és törekvést, mely az "egész szovjet dráma elméletét" akarja megteremteni.^" A közelmúlt társadalmi, politikai, gazdasági mozgásának eredményeképpen felerősödött, uj szempontokkal, megközelítési és ábrázolási lehetőségekkel gazdagodott a szovjet "termelési dráma", a társadalmi problémák és az egyén sorsának bemutatása. A hetvenes években a publicisztikus jellegű müveknek éppúgy, mint a líraibb hangvételű kamaradrámáknak egy uj hulláma született, s ezzel egyidőben feltámadtak Pogogyin, Afinogenov, Visnyevszkij és Kirson müvei. Hőstípusok, magatartás-
