Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: A felszabadított munka misztériuma - a tömegjátékok helye a szovjet színház kialakulásában

1920* május elsején, Pétervárett, a Tőzsdepaleta előtti téren népünnepélyt tartottak, melynek szervezője a Pétervári Hadi Körzet Politikai Vezetősége veit* Rendezők veltak: Jurij Annyenkev, A* Kugel, Sz, Mazslevszkaja; a tervezők: Annyenkev, V. Scsuke, M. Debuzsinszkij és mások. Az előadásban több mint kétezer vöröskatena, szinész és szininövendék vett részt. A felszabadított munka himnusza /végső cim: A felszabadított munka misztériuma/

, cimü népünnepély előadásának librettója I« felvonás 1« kép: Rabszolgamunka 2« kép: A kizsákmányolók uralkodása 3. kép: A rabok nyugtalankodnak A színpadkép egy hatalmas, üres falfelületet mutat, közepén, gigantikus méretű, aranyozott kapuval. A falak mögül zene szól, vidám, örömteli muzsika. A szivárvány színeivel összefonódva, nyalábokban hull a fény a színpadra: valamilyen uj élet csodálatos világa rejtőzik a fal, a kapu mögött. A zárt kapuk előtt szörnyű fegyverek állják el a behatolni akarók útját, a kapuk mögött az uj élet fényes birodalma, ahol a szabadság, a barátság és az egyenlőség uralkodik. A színpadra vezető lépcsőkön rabok, szolgák hada, szüntelen munkában, a felügyelők korbácsütései alatt nyögve. Mindenünnen jajgatás, sirás, láncosörgetés, a rövid nyelű, hosszú sziju ostorok pattogása, szitkok, átkozódás, elnyújtott, szomorú énekszó hallatszik, meg a munkafelügyelők kiáltozása és kárörvendő nevetése. Egyetlen pillanatra elhallgat az az emberi bánat hangjaiból felzúgó vihar, és ebben a pillanatnyi csöndben még harsányabb a falak mögül hallatszó, büvölő-bájolő zeneszó. Az elnyomottak hada abbahagyja a munkát, hallgatóznak, némelyek nyugtalankodni kezdenek, mások örömteli kiáltásokkal, segélykérő karnyujtogatással a számukra elérhetetlen, szikrázó-fénylő birodalom felé kapaszkodnak. A felügyelők azonban korbácsaik és fegyverek után kapnak. Kiáltásaik, fütyülésük, a korbácsütések hangja elnyomja a muzsikát, az örömkiáltások és könyörgések hangzavarát. Ismét csak jajszót és nyögéseket hallunk, a rabok - a maguk szomoritására a kény-