Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Heltai Gyöngyi: Bulgakov Boldogság és Ivan Vasziljevics című drámáinak elemzése

ként gondját viseli minden kis polgarta»nak, Vállveregetően nyugtatgatja őket, ha elvesztik a fejüket, S a bejelentés olyan fontos állampolgári kötelességgé lépett elő, amely felold a hazugság miatt érezhető lelkiismeretfurdalás vagy szégyen alól is. Rein az előbbi pillanatban őt feljelentő Bunsához : Rein: "Várjon csak, nem maga telefonált az imént? Bunsa: Becsületszavamra nem," Mielőtt azonban a rend őrsé g-s tory lezárulna (természetesen a főhős történetével együtt), vizsgáljunk meg még legalább két kérdést, mely a dráma alapproblematikája szempontjából fontos. Az első: miért megy haza Rein? A jelek szerint nincs honvágya. Be rögtön a jövőbe kerülése után hangsúlyozódik, mennyire bántja,hogy sorsára hagyta Rettegett Ivánt, miután kirángatta saját korából. Pől

eg ezzel indokolható Ivánnak a pusztán szerkezeti szempontból még funkclótlannak látszó szerepeltetése. Rein felelősséget érez kísérletéért

, az életéből kiszakadt Bunsért és Miloszlavszkij ért, akik pedig az ő hibáján kivül kerültek a jövőbe. Hazamenési szándékában mindvégig motiválja Iván moszkvai sorsának perspektívája. Rein: "Két dolog történhetett: vagy a padláson maradt, vagy már elkapták. A legvalószínűbb, hogy az elmegyógyintézetben csücsül. Tudja, mihelyt eszembe jut, elszörnyedek. Igen... Igen... Igen,,, Kétségtelenül letartóztatta már a rendőrség és el tudom képzelni, mi folyik most ott. Egyébként erről most teljesen felesleges beszélnünk. Hiszen semmit sem tehetünk jóvá." Ugyanerre az öntudatos értelmiségi felelősségvállalásra utal, mikor Rad aman óvnak adott szava ellenére részben Szawics praktikái miatt mégis hazarepül, mentve a jól megérdemelt átneveléstői Bunsát és Miloszlavszkijt. Rein: "íme az óra... Visszaadom önnek, Pável Saergejevics! Hincs hozzá többé jogom!" Szawics egyébként az egyetlen hivatalnok e jövőben, aki megőrizte az "emberekkel bánni" elvét, ahol a hivatal természetes jogként él a szellemi munka eredményével, anélkül hogy jogát erre tisztázni akarná vagy ennek akár szükségét érezné. Szawics nézőpontja a K^tyasziv és a Sorsszerű tojások