Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
lit ja elénk a szerző. A volt cári tiszt és idősebb leánya érzelmi-értelmi közeledése a forradalom eszméjéhez, érdekes ellenpólus a matrózok egyszerű, nyers, olykor vad, de mindig markáns világának ábrázolásához. Azt várnánk, hogy a B e rszenyev-házban egy vörös matróz - elefánt a porcelánboltban. Lavrenyov azonban jól tudja: ahol az eszme társra lel, ott az ember sem idegen. Majakovszkij Buf f o-misztérium a. melyet maga Lunacsarszkij nevezett az első szocialista irodalmi alkotásnak, szintén nem marad követők nélkül. A húszas évek második felében az őszinte pátosszal, lelkesedéssel és romantikával telitett szinpadi müvek mellett igen népszerű a komédia és a szatira. Ezt az uj köntösben jelentkező drámai műfajt is, akár csak a dokumentumokat feldolgozó, epizodikus szerkesztésű publicisztikus színmüveket, a népszinház, a tömegeket mozgató agitációs szabadtéri játékok egyik leszármazottjának tekinthetjük. Ugyanakkor a forradalom előtti klasszikus orosz irodalom legeredetibb, mélyen népi hagyományokban gyökerező, sajátosan orosz jegyeket hordozó tradíciójának követőjét sem nehéz felfedeznünk Majakovszkijban, s az 1918-, ban Pétervárott bemutatott Buff ó-misztériumb an. A harsány komédia, az elgondolkodtató szatira és a lirai vigjáték - Romasov, Zoscsenko, Erdman, Bezimenszkij, Katajev darabjai - és Majakovszkij uj szatirikus szinpadi müvei azonban csak előkészítő, az orosz irodalom Gogol utáni legnagyobb szatirikusa szinpadra lépésének. Mihail Bulgakovra gondolunk, a drámaíró Bulgakovra, bár az ő életmüve tán a legkevésbé alkalmas az iró és a szinpadi szerző erőszakolt kettéválasztására. A húszas évek második felében született Bulgakov-drámák legizgalmasabbika az iró éle tében soha be nem mutatott Menekülés (Beg). Rendkivül finom dramaturgiai érzékkel szövőtt-bonyolitott cselekménye a talaj tvesztett, Oroszországból menekülő fehér gárdistákat és a hozzájuk csapódott különböző társadalmi rétegeket vonultatja fel a káosz, a menekülés, az emigrációs tengődés közepette, a honvágy gyötrődései és a hazatérés reményteli állapotai között vergődve. A realitás és a fantasztikum, a katartikus megrendülés