Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Nyerges László: Kazinczy drámafordításai Metastasiótól

szöveg tömörebbé, a cselekmény kibontakozása folyamatosabbá vált. A lerövidített jelenetek és az áriák elhagyása miatt viszont a dráma veszített érzelmi erejéből, pszichológiai árnyaltságából. A közönség szempontjából nézve ez komoly veszteség volt, a korabeli izlés ugyanis érzelmi áradást, szerelmi és indulati kitöréseket igényelt. Az emelkedett tónus, a köznapi beszédtől távoleső, olykor retorikus, mesterkélt nyelvezet a szinpadi előadás sikerét is kétségessé tette, és igy érthető, hogy Kazinczynak hosszabb ideig várnia kellett arra, hogy Metastasio-forditásainak szövege a szinpadon felhangozzék. Bizonyos részletek, igy a központi gondolatot hordozó szövegrészek viszont jól sikerültek. Ilyen Titus monológja az uralkodó örömtelen sorsáról, a bosszúvágyról, az Ítélkezés és a megbocsátás ellentmondásáról, az utókor Ítéletéről, a La clemenza di Tito I#/4« ill. !•/!• jelenetében; ugyanígy igen meggyőző az uralkodóhoz való hűség és a hazaszeretet érzése között ingadozó, görög vezér búcsúja Xerxestői, illetve Lisimachostól, a Temistocle III./11. jelenetében. Itt emlékeztetni kell arra az egyedüli, dramaturgiai módosításra, melyet Kazinczy a dráma fináléjában végrehajtott. Az eredetiben Xerxes kiveszi Temistocle kezéből a méregpoharat és elhajítja. A görög hős igy, mint az újra helyreállt harmónia szimbóluma, a moderátor költő akaratából, életben marad. Kazinczy módosított változatában Xerxes beavatkozása elmarad, Temistocle felhajtja a mérgezett italt. A visszavonhatatlan tettel Kazinczy a hazaszeretetet, mint abszolút érzést hangsúlyozza, és amikor ennek kifejezéséhez ily szélsőséges cselekedetet választ, akkor azt minden bizonnyal a közönséghatás fokozása céljából teszi. A fenti előzmények ismeretében következtethetünk Metastasio és Kazinczy klasszicizmusa közötti különbségre. A római hősök eszményitése Metastasionál a császári-udvari arisztokrácia eszmei formálását szolgálja - figyelmeztet Walter Bini. Az udvari költőnek az a feladata, hogy rádöbbentse az ebben a környezetben élő hatalmasokat a reformok, a tolerancia, a kompromisszum szükségességére.