Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Bevezető

Bevezető A XVIII. század első felében az olasz irodalom sajátos paradoxoné, hogy a szerzők, miközben a legemelkedettebb műfajt, a tragédiát keresik, a melodrámát fedezik fel. Ez a műfaj - zenei kísérettel, recitativók és áriák beiktatásával előadott dráma - a század folyamán különös népszerűségre tett szert-, egyben szövegírói reformok megvalósítását is elősegítette. Ezeknek a reformoknak a lényege a drámai szöveg szerepének helyreállítása a színházi előadás két másik tényezőjével, a zenével és látvánnyal szemben. így született meg Apostolo Zeno és Pietro Metastasio fáradozásainak eredményeként az irodalmi értékű libretto, mely a felvilágosult eszmeiség, a morális értékek és a hazaszeretet érzésének tudatosítására törekedett. Pormai eleganciája, zeneisége mellett a gondolati-tematikai elemek keltették fel a magyar irodalom és színház sorsával törődő költők, fordítók érdelkődését Metastasio drámái iránt. A Metastasio halálának 200. évfordulója alkalmából Budapesten, 1982. október 12-13-án rendezett, magyar-olasz tudományos szemináriumon elhangzott előadások közül azokat gyűjtöttük egybe, melyek néhány jelentős, korabeli drámaford

itónk tevékenységét vizsgálva méltatják Metastasio korai, magyarországi recepciójátj továbbá megvilágítják a próza-formában átdolgozott drámák bemutatásának körülményeit ós színpadi sorsát. Az itt közzétett tanulmányok tanúsága szerint Metastasio müveinek sikerét hazánkban nyilvánvalóan az a tény igazolja, hogy a kastélyszinházak és az iskolai színjátszás műsorán túl a nemzeti nyelvű színjátszásban is szerephez jutottak, igy jelentős mértékben hozzájárultak a hazai színművészet kezdeti kibontakozásához.