Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
Ez az elv valósul meg a Temistocle fordításában oly anyIII WM^M II 4 II HI III nyira, hogy olvasása nem is tartogat meglepetéseket: a recitativók valóban hűek az eredetihez, Kreskay nem tesz hozzá, de nem is vesz el belőle; nem hagyja el a női szereplőket /mint a Bartakovics kódex Temistocle-jáb an, ahol Aspasia helyett fiú szereplőt találunk/, mert nem utasítja el a szerelmi témát; s nem találunk semmi szerkezeti átalakítást sem. Metastasio első tolmácsolásaihoz képest óriási a minőségi előrelépés, mert Kreskay szövege "érthető magyarul" az eredetitől való durva és erőszakos eltérések nélkül is. A dialógusok összevetése nem is lehet tárgya a kritikai elemzésnek, mert általános hűség jellemzi, amit csak néhány nem teljesen sikerűit szóhasználati bizonytalanság tör meg. Feladatunk inkább az az egyes esetekre vonatkozó értékítélet alkotása anélkül, hogy érintenénk vagy kétségbe vonnánk a forditás informativ elvét. Olykor nem is rossz a "más" megoldás: elegendő például a szöveg érzelmi gazdagítására gondolnunk ott, ahol az olasz voto /óhaj/ helyett sóhajtozás vagy fohászkodás áll /I. felv. 3« jel./, vagy ahol a szerény és lapos olasz sono meno Inf el ice /nem vagyok már annyira szerencsétlen/ helyett az érzelmi árnyalatokra nyitottabb kifejezést találjuk: csillapodott szerencsétlenségem . Az arkadikus kecsesség és a Metastasio-i világosság pontos viszzsaadása bizonyltja Kreskay költői értékét, s határozott akaratát arra, hogy megújítsa és megszépitse a magyar nyelvet; ezért tükrözi hűen az olasz költő stilusát. Művészi érzékenysége legtisztábban az áriák fordításában jut érvényre. Metastasio: Ch f io speri! Ah! padre amato, E come ho da sperar? Qual astro ha da guidar La mia speranza? Mi fa tremar del fato L 9 ingiusta crudeltà; Ma piu tremar mi fa La tua costanza
