Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
doltak ki. Mert kik a tökéletes életnek és jó erkölcsök gyakorlásának módját példabeszédekbe foglalván, a nagy világtól filozófusok, avagy bölcsek nevével tiszteltettek, minthogy a versekbe foglalt rendszabasokat gyümölcstelenebbeknek reménységeken kivül találtak lenni, oly módot kerestek a jó erkölcsöknek és tökéletességnek az emberi szívbe való beiktatására, mely gyönyörködtetve s mintegy arany lánczon vezesse maga boldogságára az emberi szivet, mely boldogságot a józan életnek gyakorlásában helyheztettek. Ennek okáért játék-néző helyeket nyitottak ki, hol külömbféle személyek s rész szerént való, rész szerént költeményekkel módosított történetek leábrázolása alkalmatosságával tetszetősebbeknek mutassák a főemberek s nagylelkű* bajnokok példás cselekedeteit. Ugyan ez ily játékok közben gyuladoztak a nézők szivei s majd szánakodásra a szerencsétleneken, majd haragra a kegyetlenek ellen, majd szerelemre az érdemesekhez, majd di*csőségre a nagy szivűekkel gerjedezvén, önként magokba sziták a jó erkölcsre kisztető indulatokat. E szerént lévén a szép példáknak az emberek szivén esméretes hatalma, sokan a mostani írók közül is az olyas áltörténetek lefejtegetésével és jó példák képével vágyolkodnak a régiek érdemlett dicséretekben részesülni. Szerelmes történeteket is néha költenek, melyeket szomorú esetekkel, vagy cselekedetekkel s nemes gondolkodásokkal felegyelítven, ostromolják általok a vadabb érzékenységeket s nagyra birják a józan indulatokat. Mert ezek a magokat, kedveitető találmányok felingerlik az olvasónak vágyakozását: kimeneteleket kívánja tudni, egyedül csak mulatságnak kedvéért gondolja olvasni s azonban a közbeegyelitett szép erkölcsi tudomány, mint elevenítő balsamom egészen szivéig hat; mely korántsem történnék, ha az iró egyedül csak a jó erkölcsi tudománynak mostoha előadásában határozná meg irását. Az ilyen Íróknak számokból való e szomorú, és víg kimenetelű játéknak s több efféle köz örömmel megdicsért olasz munkáknak szerzője is Metastasius Péter; a ki esmérvén az embernek hajlandóságait, meg tudta az utat találni, mely egyenesen a szivre viszen."