Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Gyulafehérvári névtelen: Ó Egek! hová legyek? akarnék-is szollani, nem-is, mint a Dunának jeges zaj népe, mikor a szelektől vettetik ide-is, amoda-is, hasogattya a terhes hajókat, szakasztya, ugy háborgattatom belől, ugy emésztetem Itt nemcsak helyi szint ad a szövegnek, hanem szólásokat is alkalmaz : I. felvonás 8« jelenet: Metastasio: .•.Credimi, è raro Un giudice innocente Dell'error che punisee. /•..Hidd el nekem, ritka a hibától mentes itélőbiró./ Gyulafehérvári névtelen: ...és hidgyed, hogy Isten nem tsupa ember az a biró, kinek szemeiből ki-nem nyujtózzan a gerenda, midőn máséban korpázza, bünteti a szálkát. Szóval nem jobb egyikünk is a Deákné vásznánál. Másutt a szentenciózus hangnem érvényesül, mint a III. felvonás 1. jelenetében, ahol a hűségről és az árulásról szóló jelenet-záró áriát a névtelen forditó igy adja vissza: Ne felejts szájjad beszédedet fölséges Tsászár! de a természet egy embert sem ontott azon egy serpenyőben. Sokféle a borítás; néha az hitván sik is drága ezüst, arannyal vetekedik, mig a végső probán nem állityuk. Nem szollak, se mást, se többet.