Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

elváltozott, kezekben fegyverek mint nyár levél reszket. III.6. Ma tal costanza... B» difficil virtù... /De ilyen állhatatosság... Nehéz erény.../ TŐvis közt mint rosa nevelkedik az álhotatos erkőlts... Ezek az apró utalások, részletek, kiragadott kifejezések alkotják a forditás konkrét elemeit: a hasonlatok nemzeti színezetet adnak, s iyg közelebb hozzák az olvasót a magyar kultúra alapjaitól idegen tematikához. A fordító Metastasio gondolatvilágának értékkategóriáit sajátos tartalomba oldja, a való élet nyújtotta vitathatatlan tényékbe helyezi. Az olasz szöveg lehetőséget ad a természeti hasonlatra, mint például a II. felvonás 6. jelenetében is: "Ah che pur troppo e ver! non han misura della cieca fortune i favori e gli sdegni. 0 de' suoi doni e prodiga all'eccesso, o affligge un cor fin che nol vegga oppresso. Or l'infelice oggetto son io dell*ire sue. Mi veggo intorno di nembi il ciel ripieno; e chi sa quanti strali avranno in seno." /Óh, sajnos igaz! a vak sors nincs mórtékkel a jóban s rosszban. Vagy túlzásokra pazarolja ajándékait vagy lesújt a szivre, mig nem látja elnyomottnak. Most haragjának boldogtalan tárgya vagyok. Felhőkkel telt