Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Király Erzsébet: Az olasz melodráma és hatása a magyar kultúrában. Metastasio: dráma és libretto. (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
részletes elemzések, amelyek pontos adatokat közölnek a műsorra, társulatokra, közönségre, szinrevitelre stb. vonatkozóan. Csak néhány általános megjegyzést szeretnénk tenni ezzel kapcsolatban. Mindhárom szinház gyakorlatilag egy-egy személyhez köthető és a kastélyszínház működése a zenés színházat kedvelő arisztokrata mecénás halálával /esetleg felmondásával/ szűnik meg. A három szinház más-más ízlést és irányultságot tükröz, de a legmodernebb darabokból állították össze a műsort és az előadások színvonala egy szinten volt a legjobb kortárs európai színházakéval. Ezt a magas szinvonalat Joseph Haydn Eszterházán, Michael Haydn és Kari Ditters Nagyváradon, Hubert Kumpf társulatának komoly szakmai felkészültsége Pozsonyban és más karmesterek, mint /lé / Chudy József, az első magyar opera komponistája 7 7 biztosították. Az Esterházy és Erdődy színházra a műsor kiválasztásában közvetlen hatást gyakorolt a bécsi ízlés. Mig az első Esterházy Miklós herceg egyéni ízlésén kivül a tereziánus /17 / kor uralkodó Ízlését tükrözte , a második némi érzékenységet mutat - II. József kultúrprogramjának megfelelően,aki, germanizációs politikájának szellemében, kedvelte és támogatta a Siengspielt, mint nemzeti műfajt és német nyelvet a színpadon - a nem-arisztokrata közönség igényei iránt is. Mig Esterházy Miklós a középrétegek elől zárt, kozmopolita légkört igyekezett teremteni, ami az olasz nyelv és a vegyes műfajú darabok kiválasztásában is kifejezésre jutott, Erdődy színháza /1785-1789/ korszerűségre törekedett a müsorválasztásban és nem fogad el sem nem-kortárs szerzőket, sem f elujitast 7 ^® 77 , és a német nyelv használatával /az olasz müveket is lefordítják/ csatlakozik a hivatalos kultúrpolitikához, de egyben kifejezi a pozsonyi, de egy sor magyar 'Város többnyire német nyelvű, polgári közönségének valós 1gényét is. Szimbolikusnak tekinthetjük azt a tényt, hogy a zenés előadásokon néhányszor részt vehettek a polgárok hiszen, mint említettük, a közönség általában az arisztokráciából, a rendi országgyűlésen résztvevő nemességből, a magasrangú papságból és katonatisztekből állt. Bebizonyosodik
