Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

só számára azokat a körülményeket, amelyeket csak az előadás jeleníthet meg, s igy ismeretlenné tenné az érthetetlen cselekményt." /II. 1069. oldal/ Kétféleképpen értelmezhetjük az olvasókra tett utalást: az olvasók azonosulhatnak a színházi emberekkel, akik a költő elsődleges címzettjei; de, tágabb értelemben azokkal is, akik részlegesen használták a Metastasio-szöveget, azaz csak mint tisztán irodalmi alkotást. Itt a drámaíró feltárja, szinte antifráziskónt, határozott kötődését a szinpadi megje lenitéshez, hiszen erre szánta munkáit, s az olvasók fantázi áj át kívánja megmozgatni - az utasításokon keresztül - az 1gazi mentális szinház megteremtésére Eddig szándékosan elhanyagoltuk a szöveg és a zene kapcso latát, ami talán a legvitatottabb kérdés az operaszínpadon általában, de különösen Metastasio reformtervében és gyakorlatában. Nem véletlenül tárgyalják a hosszan a költő levelei ezt a problémát, hiszen a szinház fontos szerepet töltött be Metastasio egész életében, akkor is, ha 1771-től már nem irt új drámát. Az sem véletlen, hogy a modern zene vita tárgya; feladatom igen korlátozott ós én igyekszem elemzésemet a határokon belül tartani, tehát nem mondhatok Ítéletet kizárólag a zene körébe tartozó kérdésekről, mikor a drámaíró szándékait, terveit és valósághoz való viszonyát, valamint müvei megzenésítésével szemben óhatatlanul felmerült kifogásait kell vizsgálnom. Ha ilyen szempontból olvassuk Metastasio leveleit, kiderül, mennyire aggódott, hogy a zene nemcsak ne törjön a költészet elsőbbségére, de ne is tegye a verset természetellenessé, ne sodorja magával, ne árulja el, mert a zene feltűnésre vágyott, ki akart tűnni, s ez az ellentét már az antik vitásban is jellemezte az operaszinpadot. Metastasio elvei a szöveg és a zene kapcsolatára vonatkozóan egybeesnek: a XVIII. században általánosan uralkodó állásfoglalással: a zeneművészetet nemcsak tárgynélkülinek, hanem szigorúan jelentésnélkülinek és ezért alacsonyabbrendünek tartották, aminek szüksége van a költészet segítségére ami jelentéssel ruházza fel. Viszont, a zenei nyelv a pate-