Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Sz. Suján Andrea: Az ember tragédiája Rakodczay Pál-féle vidéki előadásai (1887-1900)

a tény is, hogy a Rakodczayféle Tragédia-e

lőadások egyetlen általunk ismert kritikája sem tette szóvá a kulcsfontosságú szin mellőzését. A Paulay-rendezte nemzeti szinházi előadás lenyűgözően grandiózus lehetett: 117, majd 120 szereplő, 504 jelmez, a diszes kiállítási diszle4 tek, az uj bécsi reflektorok fényeffektusai... Ezzel a kiállítással Rakodczay - és bizonyára a többi vidéki Tragédia-rendező sem tudott versenyre kelni. Hiszen társulata még a legjobb években /Kecskeméten 18961897-ben/ sem haladta meg az 53 főt, s ebből is 38 volt a szinészek száma, a többit a zenekar tagjai tették ki. A Tragédi a- s z inl apókon kb. 20-21 szereplő neve szerepel, kivételszámba ment a szatmári 1900. márciusi előadás 23 szereplővel. A statisztériával együtt tehát mintegy 30 ember lehetett a szinpadon a tömegjelenetek alatt. Rakodczay saját díszletekkel és jelmezekkel játszotta a Tragédiát

. Ezt azért indokolt megemlíteni, mert a diszletek költségessége miatt nem volt ritka az sem, hogy vidéken a diszletkollekció kölcsönzésével oldották meg a szcenirozást. A Rakódczay-féle szinlapokon diszletfestőként Lehmann Mór neve szerepel. 0 az ifjú Lehmann, a Nemzeti Szinház hires diszletfestőjének fia, aki apja halálakor /1877/ annak örökébe lépve 1877-1887 között a Népszinház "főfestőjeként" működött.

5 Rakodczay kézirathagyatékában nincs nyoma annak, hogy ezeket az "uj" diszleteket közvetlenül Lehmannál rendelte vagy más igazgatótól vette őket át. Az azonban biztosnak tűnik, hogy az ifjabb Lehmann Mór számára a Tragédiadiszletkollekció elkészítése nem volt teljesen uj feladat. Ugyanis bizonyára őt bizta meg az ősbemutatóra készülő Paulay 1883-ban a nemzeti szinházi diszletkollekció átalakítási terveinek elkészítésével s még azt sem lehet kizárni, hogy Lehmann bekapcsolódott az átfestési munkálatokba is. Rakodczay Tragédia-diszletei nem maradtak fenn, csak annyit tudunk róluk, amennyit a szinlapok elárulnak. Ezek legalább négy, de legfeljebb hét diszletet tüntetnek föl, hogy felkeltsék az érdeklődést az előadás iránt. Pl. Szatmáron az 1888. II. 1-2-i szinlapon a következőket: "1. A menny az angyalok seregével 2. A paradicsom növényzete 3. Ramses egyiptomi király épületének részlete a legújabb thébai ásatások után felvett minta szerint 4. Dórstilü templom