Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Csapláros István: Az ember tragédiája a poznani egyetemi színpadon (1965)
a bemutatóra. Kihagytak olyan részleteket is, amelyekben világirodalmi reminiszcenciákat éreztek. Elmaradt a poznani Tragédia szinrevitelezésében a prológus, amely Goethe Faust jának égi prológusára emlékeztet és elhagyták a világűrje lenetet is, amely viszont Byron Káin jának kozmikus vizió7 ját juttathatná a néző eszébe. A rendezőt és a szcenográfust az az elv vezette, hogy Madách müvének szinrevitel ében a takarékos, a szigorú és monumentális szinpadi ságnak kell érvényesülnie. Puhát csak Ádám cserélhet az egyes szinekben. A tömeg, a nép mindig ugyanolyan köntösben jelenik meg, mert olyan egyedek keveréke, akik között nincsen kiváló egyéniség, a nép fő jellemvonása a hétköznapiság, a közönségesség. Ez a tömeg nem képes elviselni a zseni jelenlétét, ezért Ádám mint kiváló egyéniség az egymás után következő történelmi szinekben fájdalmas konfliktusban keveredik vele. Lucifert fehérbe öltöztették Poznanban. Ez a szin a világosságot szimbolizálja, az ész világosságát. Lucifer az intelligenciát képviseli Ádám voluntarizmusával és Éva érzelmi indításaival szemben. Kasztelski kisérő szövege szerint Ádám Luciferhez hasonló tudás elsajátítása után a voluntarizmus képviselőjéből inteltualistává változik, mintegy uj Lucifer lesz belőle, aki következésképpen keresi majd a "maga" Ádámját. A magyarázó szöveg végén megemlitik azt is, hogy Az ember tragédi áj ánál Lengyelországban idáig csak egyes részleteit mutatták be. Az 1903.évi krakkói Városi /maSlowacki/ Szinházban történt bemutató védelmében említsük meg a következőket: valóban kimaradt a konstantinápolyi szin, kihagyták az ürjelenetet is, erősen megcsonkították a falanszter és az eszkimó szint. A lényegében megmaradt 11 szint mégsem lehet részleteknek nevezni. Éppen ezért nem lehet és nem szabad a poznani Tragédiaelőadást lengyelországi ősbemutatónak nevezni., mint az a Ramzesik Szinház által kiadott műsorfüzet feltüntetni szeretné. Ezen az állításon azért is csodálkoznunk kell, mert a központi jellegű Twórczosc c. folyóirat 1964.évi 10.számában részletesen irtunk az 1903.évi krakkó bemutatóról. Nem is beszélve arról, hogy a krakkói Városi Szinház egyik vezető lengyel szinház volt századunk elején, továbbá, hogy a Tragédián ak akkor kimondott közönségsikere volt /6 bemutató!/, végül, hogy irodalmi hatása sem jelentéktelen. Jerzy Zu^awski Eros i Psyché je /később opera is készült belőle/, valamint Aleksander Swietochowski Duchy c. könyvdrámája világosan a Tragédia nyomait viselik magukon. Ezt a lengyel kortársak egy része is elismerte annak idején. 8
