Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években

zés koncepciójában problémás volt az a megoldás, hogy teljesen egy stílusban vitte szinre Bánffy Miklós a misztérium jeleneteket a többi képsorral. Azt sem tekintették továbbá szerencsés megoldásnak, hogy a darab során Lucifer egyre inkativabbá vált. Ortutay Gyula pedig azt emiitette az előadás fő negatívumának, hogy "... a Tragédia idei rendezői, akik a tavalyi előadás alapelveitől elfordultak, - az elhangzott komoly kritikák jórésze ezt igazolja - nagyon sokban elejtették a szabadtér által adott 18 és megkövetelt szini lehetőségeket." A vitatott megoldások ellenére igen komoly eredményeket is elértek a nyolc Tragédia előadással - olyannyira, hogy a szabadtéri gondolatát korábban ellenző Hevesi Sándor is beismerte: "Szeged az egyetlen városa az 19 országnak, amely alkalmas a szabadteri szinház kifejlesztésére." Az előadásokat mintegy ötvenezer néző tekintette meg, a "filléres" vonatokon is többtizezren érkeztek. Ez évben volt első izben nagyobb számú néző az országhatárokon túlról. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy most már nem csupán a szomszédos országok sajtója tett említést a szegedi előadásokról, hanem a Time is: "A templom tökéletes hátteret nyújt az egész előadásnak, s a keret mozdulatlansága és merevsége egyáltalán nem volt zavaró hatással ... A magyarok bizvást remélhetik, hogy Madách tragédiája, egyetlen nagy bölcselő drámai költeménye irodalmuknak, rövidesen elfoglalja megil_ 20 leto helyet a világirodalomban is." A következő év során már hónapokkal a nyári játékok előtt is foglalkoztak a szabadtéri kérdésével, ami azt bizonyltja, hogy az előadások szorosan beletartoztak a város mindennapi életébe. A városi vezetés felmérte a szabadtéri játékok jelentőségét és 1935-ben, majd ezt követően a Tragédia mellett más előadásokra is sor került. Ez évben a Parasztbecsületet vitték szinre az agg Mascagni vezénylésével és az ujszegedi uszoda vizi szinpadán is folytak előadások. Az ember tragédiája bemutatása, a korábbi évhez hasonlóan, gróf Bánffy Miklós főrendezésében, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán közreműködésével történt. A főbb szerepeket - mint 1934-ben is - Csortos Gyula /Lucifer/, Tőkés Anna /Éva/ és Lehotay Árpád /Ádám/ játszotta, illetve uj szereplőként Beregi Oszkár

. A szinreállitás koncepciója, hasonlóan az előző évihez, a színes, festői képeket helyezte előtérbe, freskószerü tömegjeleneteket dolgoztak ki, ugyanakkor - okulva az előző év tapasztalataiból - a technikai hatásokat továbbfejlesztették és "... nagy gondot forditot-