Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Enyedi Sándor: A Tragédia amerikai színpadi pályafutásához

közlemények, kritikák, vagy kisebb tudósitások jöhetnek számitásba. E dolgozat adalékokat kivan szolgáltatni a Tragédia amerikai előadá­sainak történetéhez; a téma átfogó feldolgozását a szerző sem vállalhatja mert Magyarországon a korabeli amerikai magyar újságok csak nagyon hiá­nyosan találhatók és olykor éppen azok a lapszámok hiányoznak, amelyekben az előadások egy-egy részletes krónikáját feltételezhetjük. Mégsem re­ménytelen vállalkozás a rendelkezésünkre álló lapokat átnézni, mert a ben nük található ismeretlen forrásanyag egyengetheti az utat a téma későbbi, részletesebb feldolgozása felé. A kibányászható anyag kiinduló pontként szolgálhat azoknak a majdani szerencsésebb kutatóknak, akik Amerikában a teljes lapkollekciókat átnézhetik. Az amerikai magyar színjátszás kezdete a XX. század elejére tehető. Az 1921. szeptember 15-én megindult első amerikai magyar szinházi lapban, a Szinházi Újságban igy emlékezik vissza a kezdetekre egy olvasó: "Tizen­hat évvel ezelőtt egy maroknyi lelkes szinészcsoport összeállt és heten­ként-kéthetenként előadásokat rendezett. Nappal a gyárban dolgoztak a kenyérért és este próbáltak fanatikus szeretettel." Több-kevesebb siker­rel folytatta tevékenységét ez az első félhivatalos társaság, amelynek története feldolgozásra vár. Az első világháború befejezése után, a Ta­nácsköztársaság bukásának árnyékában ujabb kivándorló tömegek - köztük művészek - hagyják itt az óhazát és próbálnak szerencsét a tengeren tul. Ekkoriban érkezik Amerika földjére a két Fellegi lány: Lola és Teri, a ki tünő baritonista Rózsa Lajos, és Lugosi Béla is. Egymást érik a szini elő adások: Amerika több városában műkedvelők együtt játszanak néhány hivatá­sossal, s az emiitett szinházi lap szerint a kinti magyarok három helyen szeretnének állandó színtársulatot létrehozni: New Yorkban és környékén, Chicagóban és Clevelandben. A tervezgetésből átmeneti kezdeményezések szü létnek, s a New Yorkba érkező Lugosi Béla joggal remélheti, hogy a kény­szerű emigráció bécsi, berlini állomásai után Amerikában - s éppen New Yorkban megvalósíthatja művészi elképzeléseit. Rátkai Márton és alkalmi társulatának 1921-es zajos sikerei is ezt a feltevést erősitik meg. New York magyar lakóinak száma a korabeli lap becslése szerint meg­közelíti a százezret. Vannak véglegesen letelepedtek, és emigránsok, akik a történelmi széljárás kedvezőbbre fordulását várják. Jobboldaliak és bal oldaliak. Reakciósók és olyanok, akiket a Tanácsköztársaság bukása kény­szeritett kivándorlásra. Lugosi Béla az utóbbiak csoportjába tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom