Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Cenner Mihály: Az ember tragédiája első külföldi előadásainak magyar vonatkozásai
közreműködött Lázár Margit kisasszony mint Hippia, aki két éve a budai szinkörben működött. A haldoklási jelenetet meghatottan játszotta, amiért a közönség megérdemelt tapssal jutalmazta. Mellette a magyar származású Teller jól szavalta Péter apostol szerepét." Lázár Margit Budapesten halt meg, 1922-ben. A hamburgi, illetve a bécsi első Tragédia előadás magyar vonatkozású szereplőinek sorát Julius Otto zárja. Mindkét előadásban a prágai jelenetben udvaroncot, a londoniban az első tanulót játszotta. Testvéröccse Alexander Ottónak, 1866. január 29-én Schwerinben született és kezdetben kereskedelmi pályán működött. Szülei és bátyja példájára lépett szinpadra 1885-ben. Első szerződése a Meiningeni Udvari Szinházhoz kötötte, s az itt töltött egy év után katonai szolgálatra vonult be, de leszerelése után ide tért vissza, ahol 1888-ig működött. Azután különböző német színpadokon játszott, majd 1891-92-ben a Hamburgi Városi Szinház tagja lett, s ebben a minőségében kapta a 26 éves fiatalember a két epizódszerepet Az ember tragédiájáb an. Kellemes megjelenése és behizelgő hangja miatt a szerelmes szerepeket osztották reá. 1902-ben Zwickauban színigazgató lett. Magyar vonatkozása szonos fivéréével: nagyapja Karl Otto először a Pesti Német Szinház diszitő festője, majd a Pesti Magyar /Nemzeti/ Szinháznál működött, annak megnyitásától számi to tt néhány éven át. Dolgozott a Várszínházban, majd ismét a Pesti Német Szinházhoz szerződött, s feltehetően a magyar szabadságharc idején tért vissza hazájába. Ennyiben sikerült felderítenünk Az ember tragédiája első külföldi előadásának magyar vonatkozásait, amelyek tul a szerzőn, a forditón, a zeneszerzőn, a dekorációk alapját képező magyar művészen és az előadás költségeit fedező magyar mecénáson, a három főszereplő és három epizód szereplő személyében a szinpadon is feltűntek. JEGYZETEK 1. Ludwig Eisenberg: Grosses Biografisches Lexikon der Deutschen Bühne im XIX. Jahrhundert. Leipzig, 1903. 740. 2. VÖ: Fővárosi Lapok, 1892. 170. sz. 3. Fővárosi Lapok, 1892. 170. sz. 4. Barcescu emlékirataira vonatkozóan: Arvay Árpád romániai szinháztörténeti kutató kéziratos jegyzetei a szerző tulajdonában.
