Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Cenner Mihály: Az ember tragédiája első külföldi előadásainak magyar vonatkozásai
egy egyházzenei hangversenyen énekelt, ahol hangja feltűnt egy ott vendégszereplő olasz operatársulat igazgatójának, aki rávette, hogy lépjen fel egy jótékonycélu hangversenyen. Ezen megjelent Erzsébet román királyné is, aki Carmen Sylva néven regényeket és költeményeket irt, s pártfogója volt minden művészetnek. Állitólag ettől kezdve ő irányította Barsescu nevelését, Párizsban és Bécsben iskoláztatta hangját, ahol 1883-ban Adolf Wilbrandt szerződteti a Burgtheaterhez. Egy másik verzió szerint a már Bukarestbe visszaköltözött családdal kapcsolatban álló Ion Ghica, a bukaresti Nemzeti Szinház igazgatója a társaságbeli családok gyerekeiből kivánta a szinház utánpótlását biztosítani és rávette Agathe apját, hogy adja be lányát a szini iskolába. Még szini növendék, amikor fellép a bukaresti Nemzeti Színházban, először énekes szerepekben. Az előkelő rokonság azonban tiltakozik szereplései ellen, s csak egy nagyanyai örökség révén tudja apját rábeszélni, hogy szini pályáját folytathassa. Anyja kíséretében Bécsbe utazik, itt éneket tanul, de hamarosan átiratkozik a drámai szakra. 1883-ban végezte be szini tanulmányait és októbertől már a Burgthe aterben játszik. Agathe Barsescu hét évig maradt a Burgtheater tagja. Elnyerte az udvari szinésznő /Hofschauspielerin/ Cimet. Ebben az időszakban Pesten is vendégszerepelt Adolf Sonnenthallal együtt, a pesti Gyapjú utcai Német Színházban. De nemcsak vendégszerepelni jött Magyarországba, hanem nyaralni Is. Márkus Emilia hagyatékában találtunk egy fényképet, amely Barse sc ut ábrázolja, a nyolcvanas évek divatja szerint Öltözve, strucctollas kis kalappal, napernyővel. A felvétel Herkulesfürdön készült. /A. Wippler Fotograf, Herkulesbad, nächst Mehadia/. A kép hátoldalán ajánlás: rung an Agathe Barsescu, 25/7.1887. Szliács." /Márkus-Pulszky asszonynak, a zseniális művésznőnek, baráti megemlékezésül Agathe Barsescu, Szliács, 1887. július 25./ Márkus Emilia ebben az időben már tiz éve a Nemzeti Szinház tagja és Öt éve Pulszky Károly, a kiváló műtörténész felesége. Bizonyára pihenés és üdülés céljából tartózkodott családjával együtt Szliácson. Meglehet, hogy Márkus Emilia látta Agathe Barsescut játszani a Pesti Gyapjú utcai Német Színházban, az is lehet, hogy Barsescu - talán éppen a Tragédiáb an - látta szinpadon Márkus Emiliát; erre vonatkozóan pillanatnyilag nem találtunk feljegyzéseket és életrajzírójának Márkus Emilia sem emiitette, de a lehetőség nincs kizárva, mert Bécs és Budapest akkoriban igen közel voltak egymáshoz, s színházlátogatásra is gyakran jártak át az érdeklődők, s 1887-ben Barsescu még a bécsi Burgtheater tagja volt.
