Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

részletezően elbeszélő illusztrálási stílusát ismerjük - valóban inspirál ta a szinpadi bemutatást is. Nem tudta magát hatása alól kivonni Kéméndy, Kürthy György, de Oláh Gusztáv sem. Ám saját kora kulisszáihoz semmi köze. Eppnen a legfontosabban tért el tőlük - a lényegre törésben és egyszerűségben. A széles,nagyméretű panorámák helyett a cselekvésre összpontosított. Kevesebbet ábrázolt annál is, mint amit a szerzői utasitás követelt. Nincs szüksége rá, mert Madách müvét nem szó szerint, hanem annak szellemét akarta megeleveníteni. 47 1892.február 15-én Hamburgban is bemutatták Az ember tragédiáját

, nagy sikerrel. Gruber nevű festőjükkel csináltattak díszleteket. A sikerben nagy része volt a kiállításnak is, mégis, az éppen ott tartózkodó Eszterházy gróf nem volt megelégedve velük. Amikor kiderült, hogy a ham48 burgiak ezzel a művel akarnak a bécsi szinházi kiállításon szerepelni, felajánlotta, hogy 40.000 Rt-ot áldoz uj díszletekre és jelmezekre. Az utóbbiakat Blaskovich Ferenc festőművész tervei alapján a bécsi udvari szinház jelmezkészitői varrták historikus stílusban. A díszleteket pedig a legnagyobb bécsi céggel csináltatják, a Kautzkyval, Franz Angelo Rotto49 , , nara tervezéseben a Zichy illusztrációk alapján, legalábbis a sajtó szerint. Szó sincs azonban arról, hogy valóban a Zichy illusztrációk monumentalitását forditották volna át a szinpadra /ma sokkalinkább elképzel hető lenne a Zichy által használt jelzések átvétele/. Nem azért Zicha a kiindulópont, mert felismerték a grafikus nagyszerű szinpadépitő érzékét, éppen ellenkezőleg azért, mivel az egész ország rajongott a grafikáért, amelyek Madách müvének autentikus képi megfogalmazásává váltak. Ezért a kulisszaszinpad köve tel menyeinek es divatának megfelelően átirták a raj zokat. Az eredeti kompoziciók a szinpad egy kis szögletébe kerültek, és köré épitették a szokott lombsátras panoramikus képet, lehetőleg az egész Akropoliszt, Rómát, stb. aprólékosan ráfestve. Több esetben el is tértek a rajzoktól, mint pl. a falanszternél. Az óriási ősszegből grandiózus látványosság sikeredett. A hatalmas, részletes, naturalisztikusan megfestett, rengeteg épületet, fákat, hegyeket, berendezést ábrázoló vásznakat az előadás folyamán többször is lelkesen ünnepelte a közönség. A szerzői utasításokat igyekeztek a lehető legpontosabban követni, amit világítási effektusok és technikai trükkök is segitettek. Az is nagy tetszést aratott, hogy mindössze ötször ment le a függöny, a többi változást nyilt szinen oldották meg: "Minden kép hir-