Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

dem festészet került a szinpadra. Ők az elsők, akik a kulisszafestők ellenállását megtörve eredeti terveiket teljes egészében szinpadra tudták állitani. Szines, mozgalmas, sokszor egzotikus díszleteik, jelmezeik együtt lüktettek a kor avantgárdé képzőművészeti irányzataival, s ugyanakkor teljesen integrálódtak a vad, sok botrányt felkavaró uj zenéhez és koreográfiához. Ma már az akkor bemutatott müvek klasszikusok, s azzáváltak a színpadképek is. Hazánk9an leginkább Bánffy Miklós művészetére hatottak, de nyomonkövethető hatásuk Kürthy Györgynél, sőt Oláh Gusztávnál is. Az ősbemutató és felújításai Az ember tragédiája szinpadraállitása - mint tudjuk - Paulay Ede érdeme volt. Ennek a szinte közhelynek ható mondatnak az értékét ma már nem tudjuk érzékelni, hiszen számunkra a Tragédia majdnem iskolai feladatként, magától értetődő természetességgel él a szinpadon. Holott a multszázadi ellaposodott szinházi keretek között rendkivül merész vállalkozásnak tetszett a drámai költemény színrevitele. Maga Paulay igy irt a felmerülő problémákról:"... a drámai költemény csupán a szinpadi előadás kellékeiről mond le, minők: a jelenetek szigorú, lánczolatos egymásból folyása, az idő és térbeli egység kisebb-nagyobb korlátai és magának a szinpadnak és kellékeinek szűkre szabott köre; ellenben kiterjeszkedhetik és szabadon röpködhet az emberfelettiek, a csodák, a mesék tisztán , , 17 szellemi világában" Ehhez mi még hozzátehetjük,hogy nagyon gyakoriak és gyorsak a jelenetváltások, sok szereplőt kell mozgatni, és nem utolsósorban azt, hogy a rendelkezésre álló tipus-diszleteket csak néhány jelenetnél - Athén, Róma, stb. - lehetett felhasználni. A feladat nagyságát jobban érzékeljük, ha a kritikus lelkendezését idézzük: "Amit Paulay a poétikus szöveg költészetéből elvett, megkísérelte a külső kiállitás rendkívüli történetiségével pótolni. Színpadhoz értő kézzel valójában egészen rendkivül it tett. Nem kevesebb, mint tizenkét különböző jelenetet kellett létrehoznia, a hozzájuk tartozó szintén különböző jelmezekkel. Egészében 100 embert tani tott be a különféle szerepekre. A szcenikai problémákat Paulay elte18 kintve néhány gyengeségtől, ragyogóan oldotta meg." Paulay a meiningeniek szellemében kezdett hozzá a szinrevitelhez.