Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
illúziókra, amiket ma már nem alkot magáról; mindama, ami már nem olyannak látszik az Ön számára, amilyen valaha 'volt 1 , nem azt érzi-e az ember, hogy hiányzik neki, mondjuk nem ez a szinpadi asztal, de a föld, a föld a lába alól, s nem kell-e arra a következtetésre jutnia, hogy 'ez* , ahogy most érzi, a mai egész valósága, ugy, ahogy van, holnap nem válik-e ugyanigy merő illúzióvá?" 19 "Az ember bizonytalan saját identitásában - másoktól 20 várja hogy létrehozzák." Az ember Pirandellónál olyanná vá lik, amilyennek a többi ember látni akarja, illetőleg látja. A szerepeket is a többiek, a társadalom kényszeríti rá. Apa /Az igazgatóhoz./ "De kedves uram, az életben mások előtt mindenki igyekezik méltóságát megőrizni, de lelke mélyén nagyon is jól tudja, mennyi minden bevallhatatlan dolog játszódik le bennek, araikor csak önmagával áll szemben." Igy kényszerül az Apa - a Mostoha lány véletlen meggyalázása folytán - a lelkiisraeretfurdalás, a Mostohalány - az Apa miatt - a bosszúállás sztereotip viselkedési formájába. Ezek a szerepek egyrészt tragikusan magányossá teszik viselőiket, másrészt viszont lehetőséget adnak, hogy e szerepet szenvedéllyel és teljes átéléssel - igy örökkévalóan és abszulutumként - vállalják. A Szerepek élete Pirandellónál egyértelműen értékesebb és értelmesebb lét, mint a Színészeké. Nem valóságosabb, de igazabb, azáltal, hogy maradandó, szilárd, megragadható és megismerhető, ellentétben a személyiséggel. Apa /méltósággal és nem hencegve/: "Uraim, egy 'szereplő 1 mindig megkérdezheti egy élő embertől, kicsoda. Mert a szereplőnek megvan a maga saját jellegzetes, határozottan körvonalazható élete, aminek alapján ő mindig valaki. Ellenben egy élő ember - és ezt most Önre értem -, egy élő ember, ugy általában, lehet senki is." 22 "Pirandellónál az álruhás hős: látszatteremtmény, akinek szellemét illúziói teremtik meg, de megvan a képessége a szellemi tevékenységen keresztül, hogy megértse /átlássa/ a mélyebb valóságot."
