Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

got. követ el, ha azt mondja: Éri." A személyiség felbomlása és széttagolódása természetszerűleg jár együtt a drámai jellem jelentéktelenné, illetve fokozatos érvénytelenné válásával* Ha nincs a hősnek önmagában vett egyénisége, és pusztán részfunkcióiban ismerjük meg /vagy ugy sem/, akkor a jellem kategóriájának nincs értelme a drámában. A klasszikus értelemben vett drámai hős nem létezik többé. A szerepek tár

sadalmi.történelmi és e^yéb meghatározottsága /Ki teremti a szerepet és hogyan? Milyen szerepek ezek?/ Mint az előzőekben már jeleztük, a drámák több sikon, több valóságszinten játszódnak. Van, ahol ezek a sikok a szereplők elkülönítésével élesen kirajzolódnak /Pirandello/, van ahol a főhős önreflektáló, narrativ szövegeiből értesülünk meglétükről /Gombrowicz/ és van, ahol majdnem kizárólag a szerzői utasítások igazítanak el bennünket /Genet/. Az is világossá vált, hogy ezekben a drámákban nincs a hagyományos értelemben vett komplex személyiségű /tehát jellemmel bíró/ hős, kinek tevékenysége Öntörvényű és minden oldalú lenne. A szereplők csak egy-egy funkcióban /Pirandello/, több különböző részfunkcióban /Gombrowicz, Genet/ léteznek, és igy inkább bizonyos sémákicai,sablonokkal, szociológiák értelemben vett szerepekkel, sztereotip magatartásnormákkal jellemezhetők. A hősök e szerepeknek egzisztálnak, ez a megjelenési formájuk. Vegyük szemügyre, milyen/társadalmi, családi, foglalkozásbeli vagy egyéb/ szerepekben jelennek meg előttünk Pirandello, Gombrowicz és Genet figurái és nézzük meg e szerepek "természetrajzát". Pirandello müvében kétfajta "szereposztást" figyelhetünk meg. Egyik oldalon a Szerepek /a hat szerep/ állanak, akik egyrészt családi /biológiai/ szerepek /apa, anya, mostohalány, fiu stb./, másrészt - és ez a lényegesebb egy-egy örökérvényű emberi alapérzés megjelenítői /pl. a